Úton

2010. június 10. | | BioDivi
A világ leghosszabb vándorlásai

Telelő madaraink már régen visszaérkeztek innen-onnan a távolból átszelve országokat, kontinenseket. A vándorló állatok akár több ezer kilométert is megtesznek egy év alatt, de vajon melyiküknek van a leghosszabb és legfárasztóbb útja?

A rangsort a sarki csér (Sterna paradisae) vezeti a leghosszabb vándorút megtételében. Minden évben nyári tartózkodási helyükről, Grönlandról és Izlandról repülnek egészen az Antarktisz partjaiig, majd vissza. Ez a távolság közel 82 000 km-t jelent minden évben. A sarki csér csak azért képes ilyen hatalmas út megtételére, mivel vízimadár és az óceánt átszelő vándorlása során képes táplálékot felvenni.

A kis goda keleti alfaja (Limosa lapponica baueri) Alaszkától Ausztráliáig repül. Mivel a madár szárazföldi faj kénytelen rendkívül gyorsan megtenni a távolságot, hogy minél előbb táplálékhoz jusson. Ennek érdekében megállás nélkül 11 000 km-t tesz meg 6-8 nap alatt. Ez a világ leghosszabb non-stop repülése és a leghosszabb út élelem beszerzése nélkül. Annak érdekében, hogy végig tudják repülni az utat, kénytelenek felemészteni bélrendszerük, májuk és veséjük bizonyos részeit, hogy súlyt spóroljanak vele. Mindezt megérkezésük után képesek újra felépíteni.

A hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) minden kétséget kizáróan az emlősök egyik rekordere a migráció terén. A hatalmas emlős a nyarat a sarki vizekben tölti, majd a trópusi tengerek felé veszi az irányt, hogy ott nevelhesse fel kicsinyeit. A leghosszabb utat megtevő populáció Costa Ricától a Déli Sarkig vándorol megtéve 8300 km-t.

Az északi elefántfókák (Mirounga angustirostris) még a bálnákat is képesek felülmúlni éves 20 000 km-es távolság megtételével, mivel évente kétszer is bejárják a kaliforniai parti és csendes-óceáni telephelyük közti útvonalat.

A tengeri teknősök a legnagyobb vándorlók a hüllők között. Egy kérges teknős (Dermochelys coriacea) példány útját követték végig indonéziai fészekrakóhelyétől egészen a nyugat-amerikai partokig. Mindez 20 558 km volt, a világ leghosszabb hüllő által megtett út. A másik különlegesség velük kapcsolatban, hogy 600 m mélységben úsznak.

A vándorlásra azonban nemcsak magasabb szintű élőlények képesek. A Karácsony-szigeteki vörös rák (Gecarcoidea natalis) a monszun esők eljövetelével maga is átalakul: hormonszintjük megváltozásával megnő a cukorszintjük, ami több napos vándorlásra készteti a kis élőlényeket napi 700 m megtételével. Ezzel a sebességgel a rákok  9-18 nap alatt érik el a partot. Mivel a rákok jellemzően nem nagy távolság megtételére lettek kitalálva, a rákok alkalmazkodása egyedülálló: minden évben drasztikusan újra felépítik izmaikat, hogy képesek legyenek megtenni a hosszú métereket.

Az amerikai languszta (Panulirus argus) legtöbb idejét az Atlanti-óceán sekély vizeiben tölti, amíg be nem köszönt a hűvösebb éghajlat. Ekkor ugyanis a különben magányos életet élő ízeltlábúak mélyebb vizekre vándorolnak hatalmas, összefüggő sorokban. A pontos navigációhoz a languszta, a madarakhoz hasonlóan, a Föld mágneses térképét használja.

A rovarok közül az óriási háziméh (Apis dorsata) képes az egyik leggrandiózusabb út megtételére. A pontos tájékozódás végett vándorlási táncot is lejtenek, hasonlóan az élelem beszerzéséhez és bemutatásához alkalmazott tánchoz. A méhek rajokban vándorolnak az új források feltérképezése és minden évben ugyanahhoz a fészekhez térnek vissza, annak ellenére, hogy a területet választó rovarok már rég elpusztultak. A szakértők ezért azt feltételezik, hogy az információ genetikailag kódolva van az állatokban, a kérdés csak az, hogy hogyan.

A gnúk (Connochaetes taurinus) szárazföldi vándorlása az afrikai szavannák egyik legnagyobb eseménye. Az akár 1 millió egyedszámú gnúcsordát több ezer antilop, gazella és zebra is kíséri, nyomukban a ragadozókkal.

Forrás:

newscientist.com

Most szólj hozzá!

Kövess!