Diverziti Egyesület

A 2011-es év madara, a széncinege (Parus major) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, illetve a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű, közismert madárfaj. Nem csökken az állománya; alkalmazkodóképes, így a nagyvárosok belső kerületeiben is megél; mesterséges odúkkal jól telepíthető; az Agrár-környezetgazdálkodási program is érinti a védelmét; a téli etető összes eleségtípusát fogyasztja. Akkor miért éppen ez a madár a 2011-es év madara? Az MME szerint azért, mert szükségünk van egy olyan pozitív példára, ami igazolja, hogy mindannyian tehetünk korunk egyik legnagyobb kihívása, az élőhelyrombolás és a fajok eltűnése ellen.

Az év madarának csőre körüli tollazat, a feje teteje és a torokfoltja fekete színű. Az arcfoltját egy-egy fehér veszi körbe. A torok feketéje a sárga has közepén egészen a farokig folytatódik, amely a hímeknél a lábak között kiszélesedik. A hátuk zöldes színű, a szárnyuk és a farktolluk sötétebb. A szárnyaikon fehér sáv fut végig. A széncinege mindenevő életmódot folytat: főleg rovarokkal, magvakkal táplálkozik. Tavasszal a tojó szűk nyílású odú után kutat, ahol puha, kényelmes fészket hoz létre gyökerekből, fűszálakból és mohából, amit szőrszálakból készített bélés tesz teljessé. Fészkét énekelve védi a betolakodókkal szemben. Általában 8-14 tojást rak. Évente általában kétszer költ, tavasszal és nyáron. A 6-13 fióka kb. két hét költést követően kel ki, amelyben a tojón kívül a hím is részt vesz. A fiókák fészeklakók. Az utódokat a pár mindkét tagja eteti, elsősorban hernyókkal. A kis cinegék 20-22 nap után repülnek ki a fészekből.

A széncinegék nem veszélyeztetettek, állományuk stabil. Ennek ellenére az élőhelyek egyre nagyobb mértékű csökkenése, a többi fajjal egyetemben őket is veszélyeztetik. Azonban mindezt mi magunk is orvosolhatjuk egyéni szintünkön: mégpedig ehhez nem is kell más, csak egy kis odafigyelés és törődés. Apró lépésekkel kertünket csivitelő, madárbarát paradicsommá varázsolhatjuk.

Mit tehetünk a széncinegéért?

• B és D odú kihelyezése, akár kis odútelepek kialakítása, például iskolai szakkörök keretében: 2-3 méteres magasság elegendő, faágról lógatva, fatörzsre rögzítve vagy épület falára
• Odútakarítás, -karbantartás: a költések után (kb. május és július végén) távolítsuk el az elhasználódott fészekanyagot
• Egész évben itassunk
• Létesítsünk porfürdőt
• Téli madáretetés az első fagyoktól ezek megszűntéig (október vége-március közepe) sótlan napraforgóval, cinkegolyóval, gallycsonkra szúrt almával
• A fiatalok a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják az odút, ezért a kertben talált tollas fiókákat nem kell „megmenteni”, a szülők gondoskodnak róluk

További információ: MME

Forrás:

MME

Zöld játszóház