Diverziti Egyesület

Tavaszi portugál ifjúsági cserénk élménybeszámolója

A Diverziti Egyesület jóvoltából Magyarországról is részt vehetett egy ötfős csapat a portugál 5elemento által rendezett ifjúsági cserén március 17-25 között. Az ilyen nemzetközi programokon különböző nemzetek fiataljai együtt tanulnak egy adott témáról (jelen esetben a megújuló energiaforrásokról), megismerve egymás álláspontját és kultúráját. A program költségeinek nagy részét EU-s pályázati forrásból fedezték, a résztvevőknek csak az útiköltségüket kellett állniuk, aminek a 70%-át visszatérítik.

Magyarországon kívül még öt ország képviseltette magát a cserén: Olaszország, Litvánia, Bulgária, Ciprus és persze a szervező Portugália. Már a kezdetek-kezdetén szembesültünk a mediterránok ráérős életszemléletével, kissé késve értesültünk a programról, ezért meglehetősen sietve kellett összeállítani a csapatot. Mint később megtudtuk, nemcsak nekünk voltak hasonló gondjaink, a ciprusiak pl. csak hárman tudtak eljönni egy dátumot érintő félreértés miatt. A magyar csoportból még senki se vett részt ifjúsági cserén, így mindannyian roppant kíváncsiak voltunk, hogyan is zajlik élőben egy ilyen program. A leghamarabb arra jöttünk rá, hogy meg kell tanulnunk lazábban venni a megbeszélt találkozók időpontjait, valamint, hogy gazdaságosan használjuk fel a várakozással töltött időt.

A repülőgépünk délután landolt Lisszabonban, ahol telefonos segítségkérés után kiderítettük, hogy este 7-kor találkoznak a csapatok a reptéren. Mivel még volt három óránk, úgy döntöttünk, hogy kisétálunk a partra, és körülnézünk a városban. A környezettudatos szemlélettel már az első bevásárlóközpontban találkoztunk, négy részre osztott szelektív szemetesek képében. A reptérre visszatérve aztán lassan összeakadtunk a többi csapattal, és a szervezők is felbukkantak. Külön busszal utaztunk le Vila Nova de Milfontesbe, a csere helyszínére. Az utazás alatt kaptunk szendvicset, gyümölcsöket, és innivalót, valamint pár gyors infót a táborra vonatkozóan (az egész táborra jellemző volt egyébként a bőséges ellátás, sok-sok gyümölccsel). Mivel meglehetősen későn érkeztünk meg, és a csoportok fáradtak voltak az utazástól, az aznap esti program kimerült az alvásban.

A szervezők a tábor első percétől fogva igyekeztek minél többször a négy őselemre és a fenntartható fejlődésre irányítani a figyelmet. A bungalók és a lakókocsik, ahova beosztottak minket, mind egy-egy elem nevét vagy a témához illő címet kaptak (pl. szél, tűz, fenntartható fejlődés, stb.). Bár a legelső éjszakán a késői érkezés miatt meglehetősen hideg volt a lakókocsikban, elmondhatjuk, hogy a szállások minőségére nem lehetett panaszunk. Mind a bungalók, mind az átalakított kocsik kényelmesek és minden komforttal felszereltek voltak. Hogy serkentsék a különböző országok közötti ismerkedést, a szervezők igyekeztek minél inkább összekeverni a különböző nemzeteket, mind a szállás, mind a foglalkozások tekintetében. Minden feladat és játék előtt újraosztottak minket, hogy minél több emberrel dolgozzunk együtt a hét folyamán. Az angol különböző akcentusait viszonylag hamar megszoktuk, általában véve jól boldogultunk a nyelvvel.

Minden reggel játékos feladatokkal kezdtünk más és más nemzet szervezésében, majd kirándulással vagy előadásokkal folytattuk a napot. Egy kis étteremben ebédeltünk és vacsoráztunk, majd a kempingbe való visszaérkezés után különböző országok bemutatóestje következett. Az egyes programok között sok szabadidőnk volt, amit a rendszeres késések csak tovább növeltek, így túlhajszoltságra nem panaszkodhattunk. A portugálok igazán mindent beleadtak a szervezésbe, és az általános hangulat alapján nagyon jó munkát végeztek. A tábor hangulatát csak tovább emelte a gyönyörű környezet, a minden kertből ránk mosolygó (és termő) narancsfák, valamint az óceán közelsége. Mivel a város a nemzeti park (NP) része, megőrizte a régi idők nyugalmát és báját, és így tavasz elején szerencsére még a turisták sem lepték el. Többször is előfordult, hogy bizony azért csúsztunk a programmal, mert nem akaródzott időben befejeznünk a kirándulást a parton vagy az NP területén.

A portugálok nemcsak a tábor előadásai és feladatai segítségével ismertették meg a résztvevőket a környezettudatos szemlélettel, hanem magával a tábor levezetésével is. Minden lakó kapott egy kis kerámia bögrét, hogy az előadások alatt abból igyanak műanyag poharak használata helyett. A bögréket egy helyi kézműves készítette, ahogy az étterem is helyi tulajdonban volt. Az ivólés palackok újra felhasználásra kerültek, mint mosószeres tárolók, és jegyzeteléshez mindannyian újrafelhasznált papírtömböket kaptunk, amit a szervezők készítettek házilag (egyik oldalán már használt papírokat tűzve össze). Minden ház több szemetes zacskót kapott a szelektív gyűjtéshez, és az egyes játékok után mindig gondot fordítottak a szemétszedésre is.

Az előadások főleg a témában teljesen kezdőket célozták meg, de azért tartalmaztak néhány újdonságot a jártasabbaknak is. A helyszíni látogatások érdekessége változó színvonalú volt, kezdve a tehenek megtekintésétől a komoly infópakkal felkészült erőműig, de a helyiek kedvessége és segítőkészsége példaértékű volt. Választhattunk fakultatív programokat is, mint például csónakkirándulást a Mira folyón, vagy fürdőzést az óceánban. A szervezők igyekeztek mindenki igényét kielégíteni, de ennek ellenére volt olyan kezdeményezésük, ami kudarcba fulladt az általános csúszások miatt.

Többször tettünk gyalogtúrákat az NP területére és az óceánpartra, jellegzetes homokbuckák és a víz által kivájt sziklaszirtek között. Meglátogattuk a helyi tanyákat, a halászhajó kikötőt, és a piacot is, ahol egyenesen a termelőktől vehettük meg a gyümölcsöt. Két nagyobb buszos helyszínlátogatásunk volt, egyik a Vitacresshez, akik salátanövények termesztésével foglalkoznak, a másik pedig a sinesi hőerőműhöz. A Vitacressnél ebéddel és egy kis sétával vártak minket a földeken, ahol mélyebben megismerkedhettünk a földművelés veszélyeivel, az állandó küzdelemmel az időjárással és az öntözéssel. A sinesi erőmű fő profilja bár a szénégetés, de bemutatójuk során kiderült, hogy sok energiát fordítanak a biztonságra és igyekeznek szélerőműveket is bevonni a munkába.

Esténként a bemutatóestek után szabad program volt, többször is lesétáltunk az óceánhoz, pl. 19-én, szombaton, hogy megnézzük a teliholdat (ami pont akkor ritka közel járt a Földhöz). A magyar csoport nevében elmondhatjuk, hogy a bemutatóestünk nagyon jól sikerült. Többen is megjegyezték, hogy milyen finomak és erősek az italaink, és dicsérték a kolbászt és körözöttet is. A többi nemzet is kitett magáért, rengeteg nemzeti ételt és italt hoztak, ami sajnos a finom vacsora után általában nagyrészt az asztalon maradt. Voltak, akik tábortűz mellett fejezték be a napot, mások kisétáltak a városba vagy a partra, és voltak, akik inkább korán lepihentek. Bár napközben általában az egyes országok “összetartottak”, az éjszaka leszálltával szabadabban keveredett a társaság, és könnyebben indultak be a beszélgetések.

Ahogy a tábor végi értékelésen is látszott, mindenki jól érezte magát, árnyékot talán csak a folyamatos csúszások vetettek a programra. A tervezettől eltérően visszafelé minden csoportnak magának kellett megoldania az utazást, így sajnos nekünk és az olaszoknak egy nappal korábban fel kellett utaznunk Lisszabonba, hogy elérjük másnap a gépünket. Ezen kellemetlenségtől eltekintve nagyon jól éreztük magunkat, új embereket ismertünk meg, és láttunk egy szeletet Portugáliából. Szóval diverzitisek mindent bele, csapjatok le ti is az alkalomra, ha legközelebb kínálkozik!