Ismerkedés az őselemekkel

2011. április 6. | | Hírek
Tavaszi portugál ifjúsági cserénk élménybeszámolója

A Diverziti Egyesület jóvoltából Magyarországról is részt vehetett egy ötfős csapat a portugál 5elemento által rendezett ifjúsági cserén március 17-25 között. Az ilyen nemzetközi programokon különböző nemzetek fiataljai együtt tanulnak egy adott témáról (jelen esetben a megújuló energiaforrásokról), megismerve egymás álláspontját és kultúráját. A program költségeinek nagy részét EU-s pályázati forrásból fedezték, a résztvevőknek csak az útiköltségüket kellett állniuk, aminek a 70%-át visszatérítik.

Magyarországon kívül még öt ország képviseltette magát a cserén: Olaszország, Litvánia, Bulgária, Ciprus és persze a szervező Portugália. Már a kezdetek-kezdetén szembesültünk a mediterránok ráérős életszemléletével, kissé késve értesültünk a programról, ezért meglehetősen sietve kellett összeállítani a csapatot. Mint később megtudtuk, nemcsak nekünk voltak hasonló gondjaink, a ciprusiak pl. csak hárman tudtak eljönni egy dátumot érintő félreértés miatt. A magyar csoportból még senki se vett részt ifjúsági cserén, így mindannyian roppant kíváncsiak voltunk, hogyan is zajlik élőben egy ilyen program. A leghamarabb arra jöttünk rá, hogy meg kell tanulnunk lazábban venni a megbeszélt találkozók időpontjait, valamint, hogy gazdaságosan használjuk fel a várakozással töltött időt.

A repülőgépünk délután landolt Lisszabonban, ahol telefonos segítségkérés után kiderítettük, hogy este 7-kor találkoznak a csapatok a reptéren. Mivel még volt három óránk, úgy döntöttünk, hogy kisétálunk a partra, és körülnézünk a városban. A környezettudatos szemlélettel már az első bevásárlóközpontban találkoztunk, négy részre osztott szelektív szemetesek képében. A reptérre visszatérve aztán lassan összeakadtunk a többi csapattal, és a szervezők is felbukkantak. Külön busszal utaztunk le Vila Nova de Milfontesbe, a csere helyszínére. Az utazás alatt kaptunk szendvicset, gyümölcsöket, és innivalót, valamint pár gyors infót a táborra vonatkozóan (az egész táborra jellemző volt egyébként a bőséges ellátás, sok-sok gyümölccsel). Mivel meglehetősen későn érkeztünk meg, és a csoportok fáradtak voltak az utazástól, az aznap esti program kimerült az alvásban.

A szervezők a tábor első percétől fogva igyekeztek minél többször a négy őselemre és a fenntartható fejlődésre irányítani a figyelmet. A bungalók és a lakókocsik, ahova beosztottak minket, mind egy-egy elem nevét vagy a témához illő címet kaptak (pl. szél, tűz, fenntartható fejlődés, stb.). Bár a legelső éjszakán a késői érkezés miatt meglehetősen hideg volt a lakókocsikban, elmondhatjuk, hogy a szállások minőségére nem lehetett panaszunk. Mind a bungalók, mind az átalakított kocsik kényelmesek és minden komforttal felszereltek voltak. Hogy serkentsék a különböző országok közötti ismerkedést, a szervezők igyekeztek minél inkább összekeverni a különböző nemzeteket, mind a szállás, mind a foglalkozások tekintetében. Minden feladat és játék előtt újraosztottak minket, hogy minél több emberrel dolgozzunk együtt a hét folyamán. Az angol különböző akcentusait viszonylag hamar megszoktuk, általában véve jól boldogultunk a nyelvvel.

Minden reggel játékos feladatokkal kezdtünk más és más nemzet szervezésében, majd kirándulással vagy előadásokkal folytattuk a napot. Egy kis étteremben ebédeltünk és vacsoráztunk, majd a kempingbe való visszaérkezés után különböző országok bemutatóestje következett. Az egyes programok között sok szabadidőnk volt, amit a rendszeres késések csak tovább növeltek, így túlhajszoltságra nem panaszkodhattunk. A portugálok igazán mindent beleadtak a szervezésbe, és az általános hangulat alapján nagyon jó munkát végeztek. A tábor hangulatát csak tovább emelte a gyönyörű környezet, a minden kertből ránk mosolygó (és termő) narancsfák, valamint az óceán közelsége. Mivel a város a nemzeti park (NP) része, megőrizte a régi idők nyugalmát és báját, és így tavasz elején szerencsére még a turisták sem lepték el. Többször is előfordult, hogy bizony azért csúsztunk a programmal, mert nem akaródzott időben befejeznünk a kirándulást a parton vagy az NP területén.

A portugálok nemcsak a tábor előadásai és feladatai segítségével ismertették meg a résztvevőket a környezettudatos szemlélettel, hanem magával a tábor levezetésével is. Minden lakó kapott egy kis kerámia bögrét, hogy az előadások alatt abból igyanak műanyag poharak használata helyett. A bögréket egy helyi kézműves készítette, ahogy az étterem is helyi tulajdonban volt. Az ivólés palackok újra felhasználásra kerültek, mint mosószeres tárolók, és jegyzeteléshez mindannyian újrafelhasznált papírtömböket kaptunk, amit a szervezők készítettek házilag (egyik oldalán már használt papírokat tűzve össze). Minden ház több szemetes zacskót kapott a szelektív gyűjtéshez, és az egyes játékok után mindig gondot fordítottak a szemétszedésre is.

Az előadások főleg a témában teljesen kezdőket célozták meg, de azért tartalmaztak néhány újdonságot a jártasabbaknak is. A helyszíni látogatások érdekessége változó színvonalú volt, kezdve a tehenek megtekintésétől a komoly infópakkal felkészült erőműig, de a helyiek kedvessége és segítőkészsége példaértékű volt. Választhattunk fakultatív programokat is, mint például csónakkirándulást a Mira folyón, vagy fürdőzést az óceánban. A szervezők igyekeztek mindenki igényét kielégíteni, de ennek ellenére volt olyan kezdeményezésük, ami kudarcba fulladt az általános csúszások miatt.

Többször tettünk gyalogtúrákat az NP területére és az óceánpartra, jellegzetes homokbuckák és a víz által kivájt sziklaszirtek között. Meglátogattuk a helyi tanyákat, a halászhajó kikötőt, és a piacot is, ahol egyenesen a termelőktől vehettük meg a gyümölcsöt. Két nagyobb buszos helyszínlátogatásunk volt, egyik a Vitacresshez, akik salátanövények termesztésével foglalkoznak, a másik pedig a sinesi hőerőműhöz. A Vitacressnél ebéddel és egy kis sétával vártak minket a földeken, ahol mélyebben megismerkedhettünk a földművelés veszélyeivel, az állandó küzdelemmel az időjárással és az öntözéssel. A sinesi erőmű fő profilja bár a szénégetés, de bemutatójuk során kiderült, hogy sok energiát fordítanak a biztonságra és igyekeznek szélerőműveket is bevonni a munkába.

Esténként a bemutatóestek után szabad program volt, többször is lesétáltunk az óceánhoz, pl. 19-én, szombaton, hogy megnézzük a teliholdat (ami pont akkor ritka közel járt a Földhöz). A magyar csoport nevében elmondhatjuk, hogy a bemutatóestünk nagyon jól sikerült. Többen is megjegyezték, hogy milyen finomak és erősek az italaink, és dicsérték a kolbászt és körözöttet is. A többi nemzet is kitett magáért, rengeteg nemzeti ételt és italt hoztak, ami sajnos a finom vacsora után általában nagyrészt az asztalon maradt. Voltak, akik tábortűz mellett fejezték be a napot, mások kisétáltak a városba vagy a partra, és voltak, akik inkább korán lepihentek. Bár napközben általában az egyes országok “összetartottak”, az éjszaka leszálltával szabadabban keveredett a társaság, és könnyebben indultak be a beszélgetések.

Ahogy a tábor végi értékelésen is látszott, mindenki jól érezte magát, árnyékot talán csak a folyamatos csúszások vetettek a programra. A tervezettől eltérően visszafelé minden csoportnak magának kellett megoldania az utazást, így sajnos nekünk és az olaszoknak egy nappal korábban fel kellett utaznunk Lisszabonba, hogy elérjük másnap a gépünket. Ezen kellemetlenségtől eltekintve nagyon jól éreztük magunkat, új embereket ismertünk meg, és láttunk egy szeletet Portugáliából. Szóval diverzitisek mindent bele, csapjatok le ti is az alkalomra, ha legközelebb kínálkozik!

 

Most szólj hozzá!

Kövess!