Nincs ősz, nincs tél, csak nyár van

2011. május 18. | | Zöld újságíró
7 votes, average: 3.86 out of 57 votes, average: 3.86 out of 57 votes, average: 3.86 out of 57 votes, average: 3.86 out of 57 votes, average: 3.86 out of 5 (7 szavazat, átlag: 3.86 / 5)
A szavazás lezárult.
Loading...

Első rész: Nincs ősz, nincs tél, csak nyár van

Összefutottam egy nyájas Greenpeace-aktivista leányzóval – mivel finoman szólva se martalócarccal bírok, az ilyen felebarátok engem kiemelten szólítanak le. A gond az, hogy amikor a street artist kettő perc dumcsizás ürügyével ugrik elibém, olyankor garantáltan az anyagi haszon a célja, ugyanis efféle indíték híján további agitáció nélkül nyomná kezembe az ingyenes reklámfecnit.

Előérzetem dacára – lásd, kivel van dolgod – megtorpantam neki, mitöbb komoly vitába elegyedtünk, amihez megvolt a közös nevező, ugyanis se ő, a gaiaista partizán, se én, a konzumidiotizmus kádere nem konyítunk a környezeti-természeti reáliákhoz. Prológus gyanánt illedelmesen végigsasoltam az ismert sátáni, apokaliptikus, mizantróppesszimista ágálást haldokló Földistenünkre vonatkozóan. Majd előadtam számára egyéni, mérsékelten küldetéstudatos nézőpontomat.

Ha elegetek a csúnya, gonosz járgányokból, akkor osszatok napelemeset. Csak nem járhatok gyalog dolgozni, he? Márpedig valamivel muszáj, így a lefurikázott mérföldek mennyiségének csökkentése igencsak megkeserítené a társadalmi életet. Jobban, mint az a tragédia, hogy meleg lesz a szén-dioxid hatására.

Ami mellesleg egyáltalán nem biztos, sőt a szkeptikusok szerint az üvegházhatás attól nem fokozódik, hanem amúgy is forró a hangulat mostanság. Akadt már hasonló típusú felfordulás errefelé, például egy konkrét jégkorszakon is túljutott a földi történelem, ráadásul egészen pofás kis civilizáció telepedett a surviver foltokra. A hőmérséklet nőni fog, ha nőni kell.

Na ja, és akkor mi a hézag? Engem aztán nem zavar, ha digó éghajlat üti föl a fejét itthon, és bikinis sungirlök meg útszéli kertilocsolók hoznak színt a belvárosi téblábolásba. Ne vádoljon senki érdektelenséggel, mert pont decemberben születtem, de ha már nem adatik meg a havazás úgy, ahogy a régi szép időkben, akkor hideg se legyen. Nyugodtan tomboljon a mediterror.

Egyébként hogy ki hogyan közelít a Világvége kérdéséhez, jelentősen függhet vallási meggyőződésétől vagy megnemgyőződésétől. A magam részéről annyit, hogy amennyiben működik bármiféle felső rendszerező erő, az úgyse hagyná, hogy tönkremenjen a bót. Ha őkelme mégis rosszindulatú tuskó, neadjisten nincs, akkor a nagy számok és Murphy törvénye alapján a pusztulás kódolt, az opció csak abban áll, hogy a finálé előbb vagy utóbb következik be. Ám azért kár még 2000 évig mesterségesen lélegeztetni Földanyucit, hogy addig pocsékul érezzük magunkat autó hiányában. Inkább éljen mindössze 200-at, viszont azt azzal a lehetőséggel, hogy boldog gyermekei akármikor bepattanhatnak a koppánykipufogós verdába. Vagy tiltsák be az óceánokat, hiszen azok állítólag több szén-dioxidot párologtatnak a levegőbe.

Az eszmecsere amúgy úgy záródott, hogy a zöldszívű hölgy egy többoldalas papírost töltetett volna ki velem, amiért cserében havonta utalnék legalább pár rugót annak a szervezetnek, amelyik el akarja venni tőlem kicsi kocsimat. Arra a méltatlankodásomra nem tudott értelmes választ adni, hogy az utca helyett miért nem az átfogóbb interneten szednek alamizsnát ugyanezzel az adatlappal, PDF formátumban. Hacsak nem arra is allergiás a bolygó.

Második rész: Az óceán partján

Maradunk a környezet-, illetőleg természetvédelem problémakarikáján belül, ha tetszik a műsor, ha nem. Az előző epizódban arról esett szó, hogy nem bizonyos, hogy oly égbekiáltó katasztróka, midőn a szén-dioxid Olaszországgá púderezi Magyarországot, már ha egyáltalán. Utána legalább telente is lehet a Balcsira járni, hurrá, nyaralunk.

Csakhogy nem eszik ám forrón a kását, a Greenpeace Girl érvei ezen a ponton korántsem apadnak el, hanemaszongya: „Majd New York, San Fransisco, Shanghaj, Velence és Amszterdam utcáit elönti az óceán.”

I. Hódító hódok

Hát, kedves barátaim, amennyiben ilyesmi még tényleg fejvakarást okoz az emberiség számára, jócskán szégyellhetjük magunkat mindnyájan, bizony mondom néktek. Mivel – hogy mást ne emlegessek – a hódok csípőből lepipáltak bennünket. Az evolúció zsákutcái vagyunk, az életképes fajok röhögnek rajtunk.

A kanadai hódnak ugyanis van érkezése arra, hogy építsen, úgynevezett „gátat”. Nem kötelező megvárni, hogy Poszeidón lábvize elborítsa Ámerikát, halihó! Akkora böhöm, vaskos, keresztülhasíthatatlan torlasz emelendő New York jobb veséje mentén, amelyet egyrészt lehetetlenség fölrobbantani, másrészt a suliból lógó rosszcsontoknak se sikerül brahiból körzővel kilyukasztani, hogy aztán befelészivárogjon a sós lé.

Ez a Nagy Fal készüljön átlátszó, ugyanakkor áttörhetetlen üvegből, és ily módon nem zavarná a kilátást, sőt mögüle megbokrosodott Atlanti esetén élőben és biztonságban csekkolhatnánk a Noé bárkáját. Volna a védőfalon kapu értelemszerűen, reteszelhető szellőzőnyílás meg EMERGENCY EXIT feliratú egérút, ha esetleg a másik oldalról meg tűz támad, fene a négy őselembe. Tulajdonképpen be se kell csukni az ajtót, csak akkor, amikor már árnyékot vet az óriáshullám. Ja, és ez a gigászi páncél hirdetőfelületnek sem utolsó!

II. Lost and Found

De miért fáradnánk szimpla gátbuherálással, amikor lenyűgözőbb panorámát is varázsolhatunk magunk köré? Furakodjon csak a fejünk fölé az a szemét víz, mi maradunk a popsinkon dafke. És kialakítjuk az első igazi VÍZ ALATTI VÁROST!

Sokan sok helyütt megénekelték, hogy milyen nagyszerű sellőként, andalító vízivilággal övezvén, tengerszint alatt éldegélni. Bármely érintett település egy efféle korszakalkotó restauráció következtében messze a leglátványosabb nevezetességgé nőné ki magát – a mostani Velence ehhez képest elmehet a sunyiba. Alacsony üvegkupola a metropolisz vagy pusztán az egyes épületek meg utak köré, oszt jöjjön az ár, jöjjön a vízözön. Nyilván kifejlesztendők könnyed közlekedési alternatívák a búvárkodás mellé, helyi járatok és a felszín fölé vezetőek. Szigetelt csalagutak, tengeralattjárók, vízivonatok szállítanának ki és fel, a körbeöntött környékről az egyelőre száraz térségek felé.

III. Jedi Knight

Felőlem nem muszáj egyhelyben ácsorogni és mélytengeri biológusként asszimilálódni az óceánba, amelyik nem bír magával. Egy lépcsőzés erejéig szedhetjük a sátorfánkat, és faképnél hagyhatjuk az elburjánzott vízrengeteget úgy, hogy közben megmaradunk zónánkhoz hűséges patriótának. Szemléletesen: árad felénk a pocsolya, mi meg lazán följebb húzzuk a szoknyát, és élvezzük, ahogy a talpunknál futkározik az áramlat. Költözünk, azonban elegendő csupán függőlegesen, egy emelettel följebb.

A víz által veszélyeztetett társadalom magaslati pozícióba emelhető, a tűsaroknál vagy a kacsalábnál azért stabilabb alapzatra, tehát lehetőleg nem olyan korinthoszi stílusú faoszlopokra, amelyeket vacsorára elfogyaszt a szú, különben elsüllyed a kóceráj. A megfelelő magasságban már biztonságból figyelhetjük a bukott, bakot lőtt dagályt. Ezentúl nem aggódunk, hogy holmi tócsa fenyegetheti az egzisztenciánkat.

A III. szcenárió egyébiránt ötvözhető a II.-kal: simán el tudok képzelni egy kétszintes kolóniát, amelyiknek földszintje vízalatti, emelete magaslati civilizáció.

Harmadik rész: A klónok támadása

Az áradó óceán szépszerével blokkolható – tártam föl a Greenpeace-amazon és a közönséges olvasóság számára a Környezet- és Természetvédelmi Cikksorozat második részében. No de mihez kezd Gaia mama, midőn valamiből ritkás az utánpótlás, mondjuk – jajistenkém – kihalófélben a csodálatos állatvilág? Lazítsál. Megint csak nem kell parázni.

Nem vall nemes lélekre sportból vadászni az erdőlakókra, az állatkínzókat meg úgy vetném oroszlánok elé az arénába, ahogyan egykoron a pogány rómaiak a keresztényeket. Mindazonáltal aki nem látja képesnek a tudományt arra, hogy a populációkat meggyarapítsa, mitöbb kimondottan a haladásnak rója föl a kihalást, annak akad mit bepótolnia a filmklasszikusok terén. Ajánlott irodalom: A 6. napon című mozi Schwarzi főszereplésével, valamint a Star Wars 2002-ben bemutatott darabja.

Sokasodjatok!

Palpatine kancellár réges-régen belátta, hogy egy orbitálisan nagy hadsereghez nem muszáj multianyukákkal teleszületni a falanxot, hanem kevésbé megterhelő, kényelmesebb csöndben teleklónozni. Nem kell félni, nem fog fájni. A szakácsköny szerint a klónhoz elég egy csinos petesejtet szerválni valahonnét plusz persze a koppintani kívánt lény egyik sejtmagja; a petesejtből kiöntik a tartalmát, majd a kiüresedett kehelybe töltik a sejtmagot, és bumm, így lesz a bébifagylalt. Majdnem olyan, mint a natúr megtermékenyítés, szóval fölösleges fintorogni.

Te sem vagy más

Meg egyébként is. Klónok mindenkor járnak-kelnek közöttünk: te merő klón vagy. Nem viccelek; tested összes sejtje annak az egy sejtecskének az autentikus klónja, amelyiket apádtól-anyádtól kaptál kicsit megkésve mínusz egyedik szülinapodra. Aztán szemmel láthatóan klónok az egypetéjű ikrek, mégsem üldözzük őket, miazhogy, én hajlamos vagyok állítani, hogy egy egységesen öltözködő lányikerpárnál nincs szexibb. Továbbá klón minden kis mitugrász szervezet, amelyik ivartalanul, osztódással szaporodott. A klónozás tehát nem ördögtől való, pontosabban attól, de a természet és a technika ördögétől. Azok meg jóbarátok.

Gyümölcséről ismerszik meg

Az ominózus génmanipulációnak nem tudunk semminemű káros következményéről, és a „nemtudunk” ekvivalens azzal, hogy szemetszúró balhé nem kerekedik abból, hogy jótékonyan belepofázunk a genezisbe. Csakhogy a klónozás más tészta: nem számít genetikai kontárkodásnak, és ponthogy gyógyító eredményeiről tudósítottak; betegségek védhetők ki általa, többek között embert lehetséges helyrepofozni klónozott állatokból kisajtolt cuccokkal, tejjel, szervvel. Az állatsokszorosító technológiával élelmiszerhiány volna pótolható, a megfogyatkozott tagságú fajokat meg menedzselni lehetne vele, úgyhogy józan ésszel érthetetlen, miért akadékoskodnak ennyit. Azt mondom, nyomjunk a fénymásológépbe pandákat, aztán osszuk körbe a másolt dokumentumokat; egy pandamackót szívesen eltartanék. Az orvosok úgyis alaposan és lekiismeretesen ellenőrzik a copypaste-ot.

E szőkeségben újra érzem őt

Oké, most hullott le rólam a magabiztosság maszkja. Sajnos Norfolk, aki úgymond felfedezte a szőke hajat, nem átallotta kijelenteni, hogy 2065-ben bújik ki az utolsó szöszcsi csecsemő. Azóta nem alszom. Skandallum, hogy ez a gyönyörű dolog elvész. Tarthatatlan. Hiába, hogy számos-számtalan hajfesték áll rendelkezésünkre: ki akarja megvárni, hogy eltűnjön a természetes szőke? Természetesen senki. Kikérem magamnak, aranyszőkén születtem, nehogymár fölszívódjunk. Arra gondolsz, amire én? Remélem. Teremtsünk embert! Szőkét. Klónozzunk. Fogjunk egy alapszőke egyedet, és mint Jango Fettet, reprodukáljuk raktárra – amíg a készlet tart. Illetve ne csak egyet, mivelhogy mindenféle színárnyalatot igénylünk. Mibe kerülne mindez?

Master of Puppets

Eddig úgy tűnik, legalábbis az elvi és gyarkolati mutatók egyaránt afelé lendülnek, hogy megérné rendszeresen és egyetemesen klónozni, bármely létformát, megannyi célból: biodiverzitás, élelmezés, esztétika, et cetera. A klón nemhogy nem harap, annyira normális, hogy meg se különböztethető a nemklóntól, ami miatt szintén dilemmáznak a kreátorok, de minek. Szemérmeskedni kár ebben a reményteli témában, hisz a klóngyártás valamennyi emberi találmány közül a legközelebb tanyázik az istenihez, így a mindenhatósághoz is, ebből kifolyólag dívik kiaknázni. Hovatovább mennél több gondot észlelnek a klónozást érintően, annál inkább kéne elmélyülni benne, éppen azért, hogy makulátlanná fejlődjék ez a konstruktív szakma. Gyakorlat teszi a mestert.

Írta: Foray Nándor

Most szólj hozzá!

Kövess!