Lehet-e egy szegény ember környezettudatos?

2011. május 18. | | Zöld újságíró
13 votes, average: 4,15 out of 513 votes, average: 4,15 out of 513 votes, average: 4,15 out of 513 votes, average: 4,15 out of 513 votes, average: 4,15 out of 5 (13 szavazat, átlag: 4,15 / 5)
A szavazás lezárult.
Loading...

A jelenkori gazdasági válsághelyzeteket szemlélve és Földünk folyamatosan romló ökológiai állapotát vizsgálva, egyre gyakrabban merül fel bennünk a kérdés: hogyan tud a mai szegény ember (Magyarországon például az elmaradott kistérségek lakói) környezettudatos életmódot folytatni? Vajon a környezettudatos gondolkodás, milyen pozitív lehetőségeket rejt a szegényebb és lesüllyedt társadalmi csoportok számára? A továbbiakban ezekre próbálok választ találni, a különböző – fenntartható fejlődést vizsgáló – tudományágak napjainkban már elfogadott, viszont általánosságban még nem elterjedt megoldási javaslatait rendszerezve.

Szegénység, mint elő fogalom

A szegénység fogalmának megértésében, a szakmai körökben elismert, Széchenyi-díjas magyar szociológus, Andorka Rudolf gondolatai lehetnek meghatározók: „A szegénység fogalmát inkább a hagyományos fajtájú hátrányos helyzet megjelölésére, és inkább az alacsony jövedelem és az ebből adódó egyéb hátrányok, mint például a nem megfelelő táplálkozás, rossz lakásviszonyok stb. megjelölésére szokták használni…ha a személy vagy család nélkülöz valamit, ami az adott társadalomban a nagy többségnek rendelkezésére áll, vagy ami az adott társadalomban mindenki számára kívánatos…”.

A köznapi értelemben vett szegénységnek két fajtáját különböztetjük meg:

  1. Abszolút szegénységről akkor beszélünk, ha az adott egyén, vagy család az adott országban meghatározott létminimum alatt él. Fontos, hogy melyik országról beszélünk, hiszen az egyes országokban a létminimum értelmezése és mértéke eltérő.
  2. Relatív szegénység magyarázata szerint, egy adott egyén vagy család akkor él relatív szegénységben, hogyha erősen elmaradott az adott társadalom átlagos viszonyaitól. Például, ha az egy főre jutó jövedelem alacsonyabb, mint az átlag 40, 50 vagy 60 százaléka.

Megdöbbentő, hogy napjainkban a Föld lakosságának a fele szegénységben él. Egymilliárd ember azonban ahhoz is szegény, hogy alapvető létfenntartási igényeit ki tudja elégíteni (98%-uk a fejlődő országokban él). Évente 8 millióan, tehát naponta több mint, húszezren halnak meg a szegénység közvetlen hatásaitól. Észak-Nigériában például 1000 születésre mintegy 220 öt évesnél kisebb gyerek halála jut, vagyis az arány durván egy a négyhez, derült ki az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) egyik jelentéséből. 2,6 milliárd fő (a teljes globális népesség 40%-a) naponta kevesebb, mint 2 dollárból tengődik és 1 milliárd ember pedig kevesebb, mint napi 1 dollárért robotol.

A földrajzi tényezők miatt nem vonhatunk le általános következtetéseket a szegénység jellegét illetően, és nem hasonlíthatjuk össze egyik vagy másik településeken található szegény csoportokat. Például egy magyarországi szegény család életkörülményei egészen eltérőek, egy nigériai elmaradott család életkörülményeitől. Azonban a településeket tekintve levonhatunk általános megállapításokat. Kialakultak városi szegény rétegek (idegen szóval slumok) és rurális szegény rétegek, mint hazánkban az elmaradott kistérségek. Itthon a lakosság 14, a gyermekek 25 százaléka él jelenleg a szegénységi küszöb alatt (az Európai Unió mutatói alapján). Ferge Zsuzsa szerint: „A legveszélyeztetettebbek a munkanélküliek, az iskolázatlanok, a cigányok, az elzárt falvakban, a hanyatló régiókban és településeken élők, a sokgyermekes családok és a gyermeküket egyedül nevelők, valamint azok, akik súlyos betegségben szenvednek, vagy fogyatékossággal élő gyermeket nevelnek.”

Hétköznapi lehetősége

Az hétköznapinak nevezett tevékenységek azok, amelyeket az egyén a mindennapjaiban is alkalmazhat, s melyekkel csökkenteni tudja az ökológiai lábnyoma nagyságát, egy fenntarthatóbb életmódra való átállásra nyílik lehetősége. Általában a szegény rétegek számára nyújtható alternatív megoldási javaslatok függenek a szegénység mértékétől és az emberek földrajzi helyzetétől, de vannak olyan megoldási javaslatok, amelyeket bármelyik mikro rétegre alkalmazni lehet. A továbbiakban ezeket a mindennapi életben, általánosan érintett területeket és a konkrét lehetőségeket veszem górcső alá.

Közlekedés

A legelső dolog, ami mindenkinek az eszébe jut a környezetvédelem kapcsán (a globális klímaváltozás tézisét elfogadva), az a közlekedés racionalizálása. Ugye nem kell bővebben részletezni, hogy a kollektív közlekedés (más néven tömegközlekedés) számos relatív előnnyel rendelkezik, mind a természetes környezet mind a gazdaság számára. A megfelelő minőségű, azaz tiszta és a helyi igényeket (utaslétszám, menetsűrűség, utazási tarifák, útvonalak) teljes mértékben kielégítő közösségi közlekedés, alternatívát jelent az ingázóknak és a városokon belül utazóknak is egyaránt. További fő előnye a költséghatékonyság. Nem szabad elfelejteni, hogy a fokozatosan emelkedő fosszilis üzemanyagárak, egyre költségesebbé teszik az utazást. Az úgynevezett olajhozam-csúcs (Oil peak) miatt, a közeljövőben a nem megújuló energiaforrásokat használó járművek (benzin-és dízel motoros) üzemeltetése további drágulásokon fognak átmenni.

Hátránya viszont, hogy a tömegközlekedés az urbanizált társadalmi környezetben alkalmazható hatékonyan, hiszen a kis települések közti nem megfelelő tömegközlekedés (pl: sok járat, de kevés utas), a ráfizetés és a megnövekedett környezetszennyezés veszélyét hordozza magában.

Ám, van zöldebb megoldás a városi közlekedésre, mégpedig a kerékpár. A kerékpározásnak több előnye is van, más közlekedési módokhoz képest. A kerékpározás kitűnő formája a testedzésnek és a feszültségek oldásának. A rendszeresen kerékpározó embereknél feleakkora a szívroham veszélye, és közülük négyszer annyian vallják magukat boldognak, mint autós társaik. Az egészség megőrzés mellett, zéró környezetkárosító hatása van. A kerékpározás csökkenti a forgalmi dugókat és a környezetszennyezést – így tevékenyen hozzájárul a helyi környezet állapotának javításához. Privilégiuma közé sorolható még, hogy a zsúfolt forgalom ellenére a leggyorsabb lehet és remek a manőverezhetősége is a zsúfolt utcákon.

A kerékpár a tömegközlekedéssel szemben már az urbanizált mellett, a rurális társadalmi szerkezetben is megállja a helyét. Fónagy Ádám és az ADAB Alapítvány beszámolója alapján még nagyobb lehetőséget rejt a kerékpár, főleg a fejlődésnek indult afrikai rurális területeken, főleg úgy, ha azokat adományként küldik.

”Afrikában a kreativitásnak – talán a szükség miatt – nincs határa. Egy bicikli nem csak európai mivoltában üzemelhet, de gépet, kutat, szivattyút hajthat, áramot fejleszthet, taxiként szolgálhat. Drótszamár, ami minimális karbantartást vár, eszköz, amivel szállítani lehet, gyorsítja a közlekedést és több terhet bír el, mint két váll. A kerékpár ilyen körülmények közt akár mindennek a kezdete is lehet. Társ a mindennapokban és társ a felemelkedés útján.”

Hulladékkezelés

A természettudatosság felé vezető úton, nélkülözhetetlen a szelektív hulladékgyűjtés és komposztálás, más néven a 3R modell alkalmazása – reduce, reuse, recycle – azaz, a csökkentés, újrahasznosítás és visszaforgatás elve. Városainkban, egyre több helyen találunk szelektív hulladékgyűjtő szigeteket, így egyre vonzóbb és gyakorlatiasabb lehet, a hulladék e fajta gyűjtése a lakosság számára.

Rendkívül fontos, hogy a már meglévő, de haszontalan hulladékot ne egyszerűen a szemétbe dobjuk és szemétként tekintsünk rá, hanem újra felhasználjuk azt. Ezáltal csökkenne a bányászati és kommunális hulladék mennyisége és a vele együtt járó környezetszennyezés is. Egy meglepő adat a lakossági -és bányászati szemét „virágzó” kapcsolatáról: 1 tonna kommunális hulladékra, 71 tonna bányászati hulladék jut. Magyarországon a kommunális hulladék évente átlagosan 430 kg fejenként, de ebből csak 68 kg hasznosul újra, vagy lesz belőle komposzt. Arányaiban kifejezve ez alig 15,8%, ami jelentősen elmarad az unió 42%-os normájától.

Ha nagyobb százalékban újrahasznosítanánk a papír, műanyag, fém és üveg „szemetünket” csökkenne a bányászattól, illetve az olajtól való kiszolgáltatottságunk, hiszen nem kellene még több alapanyagot kinyerni a Föld kérgéből, hanem a már meglévő matériákkal dolgozhatnánk tovább, egy sokkal fenntarthatóbb módon.

Energia-és víztakarékosság

Ha egy szegény család, új háztartási gép vagy eszköz beruházását tervezi, fontos szem előtt tartani az energia-és víztakarékos berendezéseket. A kisebb tételek esetében, mint például izzók vásárlásakor érdemes az energiatakarékos modelleket (kompakt fénycsöveket) választani. Az energiatakarékos fénycső magasabb ára a teljes élettartama alatt többszörösen megtérül, mert 60-80%-al kevesebb energiát használ, a 6-8 éves élettartama alatt, így nem csak energiát és pénzt takarít meg, hanem az alacsony energiafogyasztás miatt a környezetet is kíméli.

A vízfelhasználás racionalizálása érdekében, ajánlatos víztakarékos csapfejeket vásárolni. Előnyük, hogy a víztakarékos zuhanyfejek a turbulens áramlás elvét használják fel, melynek segítségével a hagyományos zuhanyfejekhez képest akár 30-50%-os vízmegtakarítást érhetünk el. A zuhanyfejet használva alapvetően nem érzékelhető, hogy kevesebb vizet használunk, így a komfortérzet sem romlik. Segítségével a meleg víz előállításához felhasznált gáz vagy elektromos áram mennyisége is jelentősen csökkenthető, amivel több CO2 emissziót és pénz takaríthatunk meg. Továbbá nem szabad hagyni a csapokat csöpögni, hisz egy kis szereléssel, orvosolható a probléma. Percenként 10-12 cseppet átengedő csap, egy hét alatt egy kádnyi vizet (kb. 140 liter) pocsékol el. Továbbá, ha lehetőség engedi, érdemes fontolóra venni egy víztakarékos WC tartályt is, amellyel a 8-12 liter mennyiségű öblítővíz, drasztikusan csökkenthető.

A nyári hónapok adta természetes lehetőségek kihasználása is pénzspóroláshoz, és környezetkíméléshez vezet. Az üres sörös vagy üdítős alumínium flakonokból házi napkollektor készíthető és így nyáron, például a mosogatáshoz ingyen melegvizet tudunk előállítani, azáltal, hogy a napon melegítjük a vizet a házi kollektorban. Teljes mértékben újrahasznosított és környezetkímélő.

Vásárlási technikák

A környezettudatos életmódhoz és a további éghajlatváltozás megakadályozásához elengedhetetlen, hogy hazai élelmiszert vásároljunk. A helyi élelmiszervásárlás előnye, hogy a lokális gazdaságot erősíti azáltal, hogy a vásárlással megfizetett pénzünk nem áramlik külföldi zsebekbe, valamint versenyképessé teszi a magyar gazdákat a gyakran kontinenshatárokon kívülről ide érkező multinacionális cégekkel szemben is. További pozitívuma még, hogy kis ún. „élelmiszer kilométerrel” rendelkezik, nem úgy, mint az áruházláncok polcain sorakozó termékek, amelyek a Föld különböző pontjairól érkeznek. A külföldről Magyarországra szállított produktumok, több száz vagy akár több ezer km-t is utaznak mire a polcokra kerülnek, s ezáltal évente minden egyes földlakóra 4 tonna CO2 emissziót jutatnak. Íme néhány példa:

Gyakori (feleslegesen) importált élelmiszerek
termék származási hely megtett út (km) 1 kg áru szállítása alatt kibocsátott üvegházhatású gáz (kg)
őszibarack Spanyolország 2 600 0,6
zöldalma Olaszország 1 300 0,3
földimogyoró Kína 18 000 2,3
zöldpaprika Marokkó 1 400 0,55

A bevásárlásnál, a műanyag zacskók-és az eldobható eszközök mellőzésével, kisebb kőolajfüggőséget és ökológia lábnyomot hagyunk magunk után, javasolt kosarat, vagy strapabíró és erősebb táskát magunkkal vinni. Magyarországon évente közel 700 ezer tonna csomagolóeszköz fogy, s nagyrészük hulladékként végzi. Támogatni kell (megvásárlásukkal) az újrahasznosított anyagból készült csomagolószereket és kerülni a túlcsomagolt árukat, mert a csomagolásból később újra hulladék lesz, amelyet duplán fizettetnek ki a vásárlóval (vásárláskor és szemétszállítási díjként). Így a pénzmegtakarítás és kevesebb környezetkárosítás érhető el.

Szűkösségből teljesség

Ezen fejezetben, egy helyspecifikus példán keresztül szeretném bemutatni, hogyan lehet a környezet-és a pazarló társadalom nyújtotta lehetőségeket tökéletesen kiaknázni, s egyúttal a szegényebb embercsoportoknak saját maguk által lehetőséget létrehozni a felemelkedésre úgy, hogy közben tökéletes szimbiózisban élnek a környezetükkel.

Kávézaccból gomba

A 21. század elején a gomba átvette a kávétól a második helyet, a legszélesebb körben forgalmazott árucikkek ranglistáján. Az utóbbi két évtizedben átlagos volt a kétszámjegyű növekedés a gombák iránt.

Az európai és Észak-amerikai kontinensen is kezdik felfedezni a gombák egyedülálló tápértékét és gyógyító hatását. A legkeresettebb gombafajták a júdásfüle gomba (Auricularia auricula), a bokrosgomba (Flammulina velutipes) és a pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum).

A trópusi gombák táptalaja legtöbbször, biológiailag halott vagy korhadó talajkörnyezet, amibe kis adagokban gombaspórákat juttatnak. A micélium gyorsan, pár hét alatt szétterjed a talajban. Ezután hő vagy víz általi sokkhatásnak vetik alá, aminek következtében a gombák előbújnak. A növényi gyökereken, kukoricatorzsákban vagy szalmában, amelyeken a gombákat termesztik, szinte nincs fehérje, azonban a gombák mégis fehérjében gazdagok. Egyes gombafajok fehérje- és esszenciális aminosav-koncentrációja a húsokéval vetekszik.

Miután a kávébab elhagyja a farmot, 99,8%-át elveszíti a végfelhasználásáig, azaz addig, amíg el nem fogyasztjuk. Ez azt jelenti, hogy a termék csupán 0,2 %-át használjuk, így a többi része (terméshús és kávézacc) zöld hulladékként végzi. A farmokon rothadni hagyott zöld hulladék, rengeteg üvegházhatású gáz (legfőbb képen metánért (CH4), amely tizenötször erősebb üvegházhatású, mint a szén-dioxid) kibocsátásért felelős. 2008-ban 134 millió zsák kávé fogyott el világszerte, ami 23,5 millió tonna kihasználatlan biomasszát jelent. Ez a mennyiségű hulladék adja az alapját, a kávézaccon termesztett gombának.

A kávét termesztő gazda egy eladott csésze kávén körülbelül egytized centet keres, míg egy neves európai kávézóban 3 €-ért adják el. A jelenlegi eljárásnál azt láthatjuk, hogy a kávé termesztése csak akkor nyújt a gazdáknak megélhetést, ha az árak magasan stagnálnak. Jelentős méretű árcsökkenés, további olyan szintű szegénység megjelenéséhez vezethet, hogy a gazdák beforgatják a földbe a kávécserjéket és kényszerből külvárosi nyomortelepekre kényszerülnek.

A gombák lignocellulózon nőnek (a kávébab, egy csésze kávévá változtatása során, szintén jelentős mennyiségű lignocellulózból áll), s a koffein az egyes gombafajtáknál serkenti a növekedés folyamatát, így a kávéhulladékon termelt gombákkal nagyobb pénzforgalmat lehet elérni, mint a hagyományos módszerekkel.

Dr. Ivanka Milenković, a Belgrádi Egyetem oktatója, tudományosan elemezte a gomba táptalajának állati takarmányként való felhasználását és nem talált visszaesést a hús -és tejhozam mennyiségében. A „terméshúsból fehérje” kezdeményezés, többszörös hasznot hajt, hiszen ideális táptalajul szolgál a gombák számára és takarmányként az állatoknak, ami végfelhasználásban élelmiszerbiztonságot teremt. A helyi erőforrásokat használva, vidéki és városi munkahelyeket hoz létre, a hulladék pozitív megítélésével és kihasználásával egyúttal nagyban hozzájárul az éghajlatváltozás lassításához.

Egyszóval a társadalmi és környezeti gondolkodás, a vállalkozási kedvvel párosulva sikert ért el, az ökoszisztéma természetes folyamatait alkalmazva, s emellett többszörös bevételi forrást hozott létra a helyben élők számára, ahol a kormányzati erőfeszítések és a hagyományos üzleti gondolkodás csődöt jelentett.

Konklúzió

A környezettudatos életmód legelső szabálya az energiatakarékosság, azaz az energia hatékony felhasználása, hiszen ezzel kisebb terhet rovunk a környezetünkre. A továbbiakban ésszerűen kell felhasználnunk a kék aranyként is emlegetett édesvizet, amelyről még mindig gyakran azt hisszük, hogy végtelen természeti erőforrás, pedig kiszáradó tavainkat és folyóinkat szemlélve könnyen rájöhetünk, hogy ez egy téves hipotézis, hiszen „azért a víz az Úr”. Fontos, a tudatos vásárlói -és fogyasztó magatartás és a hazai termékek előnyben részesítése, hiszen ez mind a glóbusz, mind a lokális gazdaság számára kedvező befektetés hosszútávon. A klímaváltozás megakadályozásához, egyre kevesebb fosszilis tüzelőanyagot kell felhasználjunk, így elkerülhetetlen a közlekedési kultúránk megreformálása. Előnyben kell részesíteni jelen esetben a tömegközlekedést, illetve a kerékpár adta remek lehetőségeket. A hulladék megfelelő, szelektív gyűjtésével és újrahasznosításával, rengeteg ÜHG kibocsátástól szabadulunk meg, amely gazdasági -és természetvédelmi szempontból is teljes mértékben kifizetődő.

A fentebb említett példával tökéletes bebizonyosodott, hogy Föld különböző részein élő szegény vidékek, a saját felemelkedésük alapjait is meg tudják teremteni. Ennek alapja a természeti erőforrások logikus használata és a jelenlegi pazarló társadalom által észrevétlen lehetőségek megragadása. Az írásomban említett, ésszerű döntésekkel, általános és speciális megoldási javaslatok mindennapi életbe való beépítésével igenis tud egy szegény embercsoport környezettudatos életmódot folytatni, a megoldást mindig a saját környezetünkben kell keresni.

Írta: Háromszéki Markó Péter

Most szólj hozzá!

Kövess!