Természeti népek és jóléti társadalmak jövőjének vizsgálata, a klímaváltozás következményeinek aspektusából

2011. május 18. | | Zöld újságíró
6 votes, average: 2.67 out of 56 votes, average: 2.67 out of 56 votes, average: 2.67 out of 56 votes, average: 2.67 out of 56 votes, average: 2.67 out of 5 (6 szavazat, átlag: 2.67 / 5)
A szavazás lezárult.
Loading...

Elkerülni a kezelhetetlent, és kezelni az elkerülhetetlent.
Prof. John Schellnhuber

A Föld benépesedése egyre sűrűbben lakott területek kialakulását vonja maga után, melynek hatására exponenciális mértékben a megnő a gazdasági (ipari) teljesítmény, mely felerősítve az üvegházhatást közvetetten felelős korunk legnagyobb környezeti problémája, a globális klímaváltozás kialakulásáért.

Mivel ma már emberi léptékkel halad a klímaváltozás, így ezek a felgyorsult folyamatok számunkra is érzékelhetővé váltak.

Gondoljunk csak a 2010-es év májusi-júniusi özönvízszerű esőzéseire melynek idején a csapadék országosan csaknem a háromszorosa, egyes területeken csaknem az ötszöröse volt a sokévi átlagnak.

Az elmúlt pár évben többször hőmérsékleti és csapadékrekordok dőltek meg, szupercellák alakultak ki az égen, özönvízzel együtt érkező orkán erejű szélviharok tomboltak, nem egyszer meghaladva, jócskán felülmúlva a 100-120km/h-s sebességet, jelentős ár-belvizek alakultak ki, hatalmas földterületek mozdultak el helyükről és indultak útnak. Ez csupán néhány természeti csapás a 2010-es év „eseményei” közül.
Tény, hogy eddig is voltak természeti katasztrófák, már-már az elviselhetetlenség határait súroló hőmérsékleti csúcsok, ár-belvizek, de tagadhatatlanul valami az utóbbi időben megváltozott. Az intenzitásban, az előfordulás gyakoriságában és annak mértékében. Minden felgyorsult, felerősödött és a mérték is növekedni látszik.

De vajon, mi az, ami ilyen erőteljesen befolyásolta az utóbbi idők meteorológiáját, hidrometeorológiáját?

A válasz egyszerű és a klímaváltozás tényében keresendő.

A klímaváltozás nem katasztrófa, egy katasztrofális eredmény, mely kísérőjelenségei rendkívüli, egyre agresszívebb természeti csapásokat eredményeznek.

A klímaváltozás

Mostanában sokat olvashatunk, hallhatunk a globális klímaváltozásról, a globális felmelegedésről, a szélsőséges, extrém időjárási események gyakoriságának növekedéséről, a gleccserek elolvadásáról, tavak kiszáradásáról, az évszakok eltolódásáról, egyre gyakoribbá és hevesebbé váló természeti katasztrófákról. Manapság a klímaváltozás jelensége nem csak a kutatók, de a média közkedvelt témájává is vált. Nem véletlenül, hiszen nincs a világon egyetlen olyan állam sem, melyet a klímaváltozás negatív hatásai, kisebb-nagyobb mértékben ne érintenének.

Az utóbbi évek időjárási anomáliáit látván, sokan azt gondolják, világméretű katasztrófa küszöbén állunk. Holott az éghajlati viszonyok sosem voltak állandóak és gyakorta megváltoztak a földtörténet során.

Mindazonáltal, ma már bizonyított, hogy a hirtelen jött szélsőségek elsősorban a klímaváltozás rendkívül felgyorsult ütemének, valamint az ezzel járó következményeknek tudhatóak be.

De mit is jelent a klímaváltozás? A klímaváltozás tulajdonképpen egy ál fogalom, mert klímaváltozás mindig is volt, van és a jövőben is lesz. Ma már nem csak természeti, hanem egyben társadalmi jelenséggé is vált. A klímaváltozás tehát a Föld éghajlatának nagymértékű megváltozása, melyben az emberi tevékenység jelentős és egyre növekvő tényező.

Ez a változás a Föld életében nem ismeretlen jelenség. Ciklikusan ismételte önmagát.

A kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy az elmúlt 400.000 évben szabályszerű ciklusok voltak. Két ciklus csúcs között körülbelül 80.000 év telt el, melyek folyamatosan ismételték egymást. Ebből a bizonyos 80.000 évből kb.30 ezer év a lassú lehűlés időszaka volt, ezt követte a kb. 20.000 éves úgynevezett jégkorszak és végül egy kb. 30 ezer éves lassú hőmérséklet emelkedés, azaz felmelegedés indult meg.

Felmerül a kérdés, vajon hol tart a világ jelenleg ebben a bizonyos éghajlat változásban? Mely szakaszban lehetünk most?

A kutatók azt valószínűsítik, hogy jelenleg a már előbb említett úgynevezett melegedési szakaszban vagyunk, (a jégkorszak után eltelt kb. 18-20 ezer év), melyből maradt kb. 10-12 ezer évünk a lassú felmelegedésre. Utána ismét újra fordul ez a folyamat.

A kérdés azonban a következő. Vajon mennyire sikerült az úgynevezett emberi tényezőnek ezt a folyamatot felgyorsítania? Vajon mennyivel rövidül ez a hátralévő 10-12.000 év?

Az ember, mint ütemgyorsító tényező

Ahhoz, azonban, hogy egy problémát meg lehessen oldani, ismerni kell az azt kiváltó okokat. Természetesen, mint mindennek a klímaváltozásnak is van oka. Mi ez az ok?

Az ok az üvegházhatású gázok dúsulása a légkörben (melyért a leginkább a szán-dioxid kibocsátás a felelős). Ennek okozataként jelentős felmelegedés indul meg, melynek következményei a szélsőséges meteorológiai, hidrometeorológiai események gyarapodása.

Az emberiség az ipari forradalom óta (150-200 éve) hatalmas mennyiségben éget el fosszilis energiahordozókat (szén, kőolaj), és ezzel üvegházhatású gázokat, főként szén-dioxidot juttat a levegőbe. Ennek eredménye, hogy az utóbbi száz évben a globális átlaghőmérséklet már 0,74 Celsius fokkal megemelkedett, és ha a jelenlegi ütemben folytatódik a felmelegedés, akkor a század végéig várhatóan 2 fokkal lesz magasabb a globális átlaghőmérséklet.

A kutatók az Antarktisz jégtömbjeiből vettek furatmintákat, azokban helyenként levegő buborékok találhatók, melyekből egy úgynevezett kémiai analízis segítségével megállapítható, hogy a furatban található jég keletkezésének idejében mekkora volt a Földön a széndioxid tartalom, valamint a hőmérséklet.

A kutatási eredményekből kiderült, hogy az elmúlt 400.000 évben a levegő szén-dioxid tartalma sohasem haladta meg a 280ppm-et, azonban a mai eredmények azt mutatják, hogy jelenleg a levegő szén-dioxid tartalma már a 380ppm feletti.

Ebből is látható, hogy a széndioxid csökkentés mára már nem csak egy lehetőség, hanem egy szükségszerű tevékenység.  Hiszen ha nincs utánpótlás, ha ma megszüntetnénk minden kibocsátó forrást, a szén-dioxid molekula még akkor is minimum 45-50 évig benne marad a légkörben.

Felelősségre vonás

Természetesen rengeteg nézőpont látott már napvilágot a klímaváltozás ütemgyorsulásának okairól, vannak akik ezt az ütemgyorsulást a CO2 kibocsátásnak, vannak akik a vízgőz többletnek és vannak akik természetes folyamatnak tulajdonítják. A tudomány mai állása szerint mindenkinek igaza van. Mégis felmerül a kérdés? Ha tudjuk, milyen okok vezetnek a folyamat erősödéséhez, vajon nem kellene-e ténylegesen beavatkozni?

Cikkem arra keresi a választ, hogy vajon szabad-e, tehetünk-e különbséget az úgynevezett „természeti népek” és a jóléti társadalmak jövőjének alternatívái között? Vajon van-e különbség? A klímaváltozás hatásai másként hatnak majd a két társadalmi csoportra? Ennek fényében, másként is kell nekik a megelőzésben részt venniük?

A válasz egyértelműen, NEM.

A ma már emberi léptékkel haladó éghajlatváltozás hatásai között regionálisan, esetleg földrajzi egységenként eltérő hatások jelentkezhetnek, következményeik eltérőek lehetnek, azonban egy biztos, nincs a világnak egyetlen olyan állama, társadalmi csoportja sem, melyet közvetetten ne érintene ez a változás.

Teljesen mindegy, hogy egy egyén, társadalom, ország miként áll a környezettudatossághoz, a klímaváltozáshoz vagy a megelőzés-elhárításhoz. A fő momentum az akarat. Az egymás motiválása.
A következmények közösek, csak úgy mint, az ellenük tett törekvések eredményei.

Vegyünk egy egyszerű példát!

Az atlétika egyik legnagyobb érdeklődéssel fogadott versenyszáma a 4x100m-es váltófutás. Egy csapat 4 főből áll. Természetesen mindenhol van erősorrend, de amikor nyer a csapat, teljesen mindegy ki milyen gyorsan futott, (van aki lassabban és van aki gyorsabban) hiszen ha csak egy tag is hiányzott volna,  a rajthoz állás is lehetetlenné válik.

Ugyanígy működik ez a társadalmi felelősségvállalásban is. Jelenleg mindegy ki mennyire elhivatott, ki mennyire akar… eredményt elérni csak is közösen lehet.

A klímaváltozás hatáscsökkentése közös feladat. A gyorsabb (környezettudatosabb) húzza a lassabbat, a közös cél megvalósítása érdekében.

A közeljövő

Az utóbbi évek időjárási anomáliáit látván, sokan azt gondolják, világméretű katasztrófa küszöbén állunk. Holott az éghajlati viszonyok sosem voltak állandóak és gyakorta megváltoztak a földtörténet során.
Mindazonáltal, ma már bizonyított, hogy a hirtelen jött szélsőségek elsősorban a klímaváltozás rendkívül felgyorsult ütemének, valamint az ezzel járó következményeknek tudhatóak be.

Ha a jelenlegi ütem megmarad, akkor a század végére 0,18–0,6 méterrel emelkedhet a világtengerek szintje, a szárazföldi és tengeri jégtakarók elolvadnak, a hóhatárok feljebb tolódnak és egyre gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási viszonyok.

Gyorsabb ütemben és nagyobb mértékben tűnnek el növény és állatfajok, mint a Föld története során bármikor.

Az óceánok vize savasabbá és melegebbé válik. A savasabb és melegebb óceánokban elpusztulnak a korallok, és számos hal- és bálnafaj táplálékául szolgáló apróbb állatok.

A sarkvidéki gleccserek, az Északi-sark és Grönland jégtakarója egyre gyorsabban olvad. A hó és jégtakaró elolvadása után ezek a területek a mostaninál több fényt nyelnek el, és ezzel még tovább növelik a felmelegedést.

Több mint egymilliárd ember él tengerpartokon és folyótorkolatokban. Ezeket a part menti vidékeket árvizek és trópusi ciklonok fenyegetik. A sűrűn lakott városok víz alá kerülését csak költséges gátak építésével lehet majd megakadályozni, valamint az alacsonyabban fekvő területek a tengerek vízszint emelkedését követően elkerülhetetlenül víz alá kerülnek. Ilyen alacsony terület például Kína. Ha ez megtörténik, minden bizonnyal egy jelentős migrációra kell számítani, melynek elsődleges célja Európa lesz.

Alaszkában és Szibériában nagy kiterjedésű permafroszt található, ezek olyan területek, ahol a talaj télen-nyáron folyamatosan fagyott állapotban marad. A felmelegedés hatására a permafroszt egyre gyorsabban olvad, és eközben metán és egyéb szénhidrogének szabadulnak fel. Ezek a szén-dioxidnál 20-szor erősebb üvegházhatású gázok, melyek még jobban felgyorsítják, és végképp kontrollálhatatlanná teszik a klímaváltozást.

Tévedés, hogy a klímaváltozás mindenhol felmelegedéssel jár. A sarkvidékeken a tenger mélyebb rétegei felé áramló hidegebb (tehát nehezebb) víztömeg helyére délről melegebb víz áramlik. Az északi féltekén ez a folyamat tartja életben a Golf-áramlatot, mely Nyugat-Európa és Észak-Amerika éghajlatát mérsékeltté teszi. Ha megnövekszik az óceánok hőmérséklete, akkor annyira lelassul Golf-áramlat, hogy ezeken a vidékeken tartós lehűlés következhet be.

Az alacsonyabb szélességi körökön egyre kevesebb megművelhető földterület marad.

Afrika egyes országaiban 2020-ra 50%-kal kevesebb lehet a terméshozam. Ugyan a magasabb szélességi körökön fekvő területeken a felmelegedésnek köszönhetően javulhatnak a mezőgazdaság körülményei, Magyarországnak (Közép- és Dél-Európával együtt) a nyári szárazság és a hirtelen esőzések negatív hatásaival kell szembenéznie.

A ma ismert meteorológiai viszonyok szinte minden országban megváltoznak. A természeti jelenségek gyakoribbá válnak, intenzitásuk és mértékük növekedni fog. Eltolódnak és megváltoznak az évszakok. (Magyarországon már most 2 héttel későbbre tolódtak.)

Itthon aszályos, bel-árvizes évek váltják majd egymást, de egyre gyakrabban előfordul, majd a kettő egy évben, egy helyen történő előfordulása is.

A napi adatokból kiolvasható tendenciák sokszor ijesztőek, ráadásul a globális jelenségek igen összetettek. Mivel az éghajlat kérdése az egész világot befolyásolja, ezért csak és kizárólag nemzetközi összefogással orvosolható.

Láthatjuk, fejlődő és fejlett államokat érő hatások között nincs különbség, ahogyan a természeti népek és a jóléti társadalmak között sem tapasztalható. Mindenki jövőképe jelenleg sajnálatos módon ugyanaz, felelőssége ugyanakkora, szerepe a megelőzésben nélkülözhetetlen.

Befejezés

Az utóbbi években szinte nem múlt el nap, hogy a tudósítások közt ne szerepelt volna valamilyen megdöbbentő hír, ami a világban vagy hazánkban lezajló természeti katasztrófákról szólt. Egyre több tényt ismer meg a közvélemény az éghajlatváltozásról. A Kilimandzsáró havának elolvadása, a turistaszezonok több hetes eltolódása, a tengerparti települések elsüllyedése, a szélsőséges időjárás, vagy „válaszlépésként” a síparadicsomokban egyre divatosabb hóágyúk, mind kedvelt témái a napi sajtónak.

Arról azonban lényegesen kevesebb szó esik, hogy az érintettek mit tehetnének az éghajlatvédelemért. Az emisszió jelentős csökkentésére, miért nincs a szektoroknak világos stratégiája, miért nem adaptálják a nemzetek lakosaikba a környezettudatosabb életmód jótékony, megelőző hatásait?

Vajon kell-e különbséget tennünk természeti és jóléti társadalmak között, amikor az éghajlatváltozás következményeinek megelőzésére tett törekvéseiket vizsgáljuk vagy értékeljük?

Természetesen a legoptimálisabb az lenne, ha jóléti társadalmak és az úgynevezett „természeti népek” kompromisszumra jutnának, mert az eredményes klímapolitika, az élhető és fenntartható környezet kialakítása, talán a jelenleg is meglévő társadalmi különbségek révén jár a legjobban, még akkor is, ha e két társadalmi csoport, ellentétes nézőpontjaival, egymást szemmel tartva, felülvizsgálva, motivációs jelenségként hat egymásra.

A jövő közös. A természeti katasztrófa nem válogat, nem áll meg egyes ország, népek határainál. Nem tesz különbséget. Lecsap. Korra, nemre, társadalmi hovatartozásra, lakhelyre való tekintet nélkül. Nekünk sem szabad a természeti népek és jóléti társadalmak jövőjét illetően különbséget tennünk, hiszen tudjuk, hogy nincs. A különbség a megelőzésben végzett tetteikben mutatkozik meg. Ezért fontos hogy-e két társadalmi réteg közösen, egymást erősítve konszenzusban lépjen fel. Hiszen a cél is közös. Az élhető környezet fenntartása, mely idővel, a következmények fokozódásával felülemelkedik a gazdasági, politikai, társadalmi érdekeken.

Ne várjuk meg, nem várhatjuk meg, amíg az együttműködés már nem egy lehetőségként jelentkezik, hanem egy elkerülhetetlen szükségszerű tevékenységgé válik!

A sors attól sors, hogy nem magunk választjuk,
mégis meg kell állnunk a helyünket, bármit hozzanak is a napok.

Colin J. Fayard

Schmidt Petra

Hozzászólások

  1. Attila szerint:

    Sziasztok! Én ez teljes mértékben elfogadom amik itt le vannak írva! 1 bibi van! Ezeket már megjósolták hogy be fog következni senki nem fog tudni ellene tenni! Mert ahogy írtátok közösen lehetne csak megállítani, de ez megvalósíthatatlan sok embernek akkor tenne valamit amikor már megtörtént a baj! A társadalomra is igaz ez ha amíg nem érzi magát betegnek nem megy el orvoshoz… Reménykedem hogy az őseink ezt tudták és jó helyre tették le a sátraikat! Még annyit végezetül, sajnos már nincs annyi időnk hogy ezen változtassunk beléptünk a “kezdetbe”…

Most szólj hozzá!

Kövess!