Délkelet-Ázsia erdei

2011. június 2. | | Erdők Éve

Délkelet-Ázsiában, a világ harmadik legnagyobb trópusi esőerdőjének  otthonában, nagyobb mértékű az erdőcsökkenés, mint a legtöbb helyen a világon. A mezőgazdasági területté való átalakítás,  az  olajpálma ültetvényezés, a  fakivágás (legális és illegális is), valamint a globális felmelegedés is veszélyt jelent az erdőkre.

A régió összes erdejének kb. 60 %-át teszik ki a trópusi esőerdők,  melynek 15-15 %-a trópusi erdőből és lombhullató esőerdőből, valamint további 10 %-a hegyi erdőkből tevődik össze. A szárazföld és a tenger között található mangrove-erdők pedig a világ mangrove-erdeinek egyharmadát teszik ki. Láperdők és tőzegláp-erdők is előfordulnak a területen. A szárazabb erdők lombhullató dipterocarp erdőkből és vegyes lombhullató erdőkből állnak, melyek gyakran olyan értékesebb fafajokat is tartalmaznak, mint pl. a tíkfa (Tectona grandis) és egyéb dipterocarp fajok (Dipterocarpacae). Malajziában, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken az örökzöld esőerdők 1400-2400 m-es magasságban a legelterjedtebbek, ahol egyelőre viszonylag nagy területet foglalnak el.

8000 éve majdnem egész Délkelet-Ázsiát erdő borította. Mára csak a terület felén található erdő, és a legtöbb régióbeli országban rohamos az erdőcsökkenes. Számítások alapján minden évben a megmaradt fás területek 1,2 %-a tűnik el a térségből, de Kambodzsa, Indonézia és a Fülöp-szigetek évi 2 %-os veszteséget jelentett az elmúlt öt év folyamán.

Továbbra is a mezőgazdasági művelésbe való vétel, beleértve a nemrégiben kiterjedt olajpálma ültetvényezést, a fő oka az erdőveszteségnek. Közben mangrove-erdők jelentős hányada is rizsültetvénnyé vagy garnélarák-farmmá alakul.

Pálmaolaj ültetvények jelenlegi és várható kiterjedése 2020-ra

Néhány területen a faanyag és a papíripar miatti favágások is jelentősen hozzájárulnak az erdőcsökkenéshez. Külön gond, hogy az értékes fájú fajok többségében az alacsonyabban fekvő területeken találhatóak, közel a parthoz és a hajózási útvonalakhoz, jól megközelíthető helyeken. A régió legjobban hozzáférhető erdői szinte mind szenvedtek már kárt a fakitermeléstől. Pápua Új-Guineában például a kereskedelmi fakitermelés legfőképpen azokra a területekre koncentrálódik, amikhez könnyű hozzáférni buldózerekkel, traktorokkal és hajókkal.

Friss tanulmányok szerint, Pápua Új-Guinea 1972-ben könnyen hozzáférhető erdőállományának körülbelül 80 %-a fog eltűnni 2021-re, kereskedelmi fakitermelés vagy kisebb tüzek miatt. Kalimantában és Indonéziában még a védett területen lévő erdők is több, mint 56 %-os veszteséget szenvedtek el 1985 és 2001 között.

A kereskedelmi érdekek, mint az olajpálma ültetés vagy bányászat, gyakran ütköznek a helyi közösségek, kis farmok, és a bennszülöttek érdekeivel, ha a természetes erőforrások kezeléséről van szó. Gyakran birtokviták állnak a harc középpontjában.

Indonéziában például egyre több bizonyíték lát napvilágot az emberi jogok megsértéséről az olajpálma-ültetvények kapcsán. Az ország olajpálma-ültetvényeinek kijelölése kétségeket vetett fel, és valószínűleg egyre több konfliktus fog kirobbani, ha nem nyújtanak megfelelő jogorvoslatot a helyieknek.

Az erdőcsökkenés és pusztulás gyors üteme okán egyre többen aggódnak a megnövekedett üvegházhatású gázok kibocsátása miatt. Különös aggodalom övezi a tőzegláp-erdők sorsát, mivel a tőzeg helyenként 20 m mély is lehet, és kiterjedt felszínközeli szén-dioxid raktáraknak adhat otthont. Az elmúlt 10 évben Délkelet-Ázsia 27 millió hektárnyi tőzeglápjából, becslések szerint 12 millió hektárnyit fosztottak meg fáitól, vagy pusztult el egyéb módon.

A trópusi erdők megvédése érdekében létfontosságú lenne a védett területek kialakítása és azok megfelelő kezelése. 2007-ben nagy lépést tett efelé a három érintett ország (Indonézia, Brunei, és Malajzia) erdőkért felelős minisztériuma, mikor aláírták a Borneó Szíve Nyilatkozatot (Heart of Borneo Declaration), melyben 220 000 km2 –nyi terület hálózatot – ami megfelel Nagy-Britannia méretének – nyílvánítottak védetté. A területeket a fenntartható erdőgazdálkodás elvei alapján kezelik.

A Európai Unió Erdőgazdálkodási akcióterve (Action Plan on Forest Law Enforcement, Governence and Trade) szintén jó példa arra, hogyan működhetnek együtt a termelői és fogyasztói országok az illegális fakereskedelemmel szemben.

Forrás: UNEP et al. 2009. Vital Forest Graphics

Most szólj hozzá!

Kövess!