Diverziti Egyesület

Mi is az a biodiverzitás? A biodiverzitás, azaz a biológiai sokféleség egy viszonylag új keletű fogalom, amit elsősorban az 1980-as évektől kezdtek el használni vezető ökológusok. Maga a fogalom jelentése a biológiai változatosságra utal, ami többek közt magában foglalja a fajgazdagságot, a genetikai gazdagságot és az élőhelyek gazdagságát, röviden az élet különböző formáinak sokaságát.

Nem véletlen született erre egy külön fogalom, hiszen a Földet benépesítő létformák száma igen magas: összesen kb. 1,5 millió azonosított faj él, de egyes becslések szerint a még fel nem fedezett fajok száma a 30 milliót is elérheti. A földi élet és a fajok kb. 3,5 milliárd éve fejlődnek és alakítják a mi számunkra is élhetővé a környezetet, azonban – mint mostanában oly sok minden – a biodiverzitás is veszélynek van kitéve: naponta 50 faj pusztul ki, elsősorban emberi tevékenységek következtében.

De miért is fontos ez számunkra annyira, hogy 2010-et többek közt az évének nyilvánítsuk ki, és hogy foglalkozzunk vele? A biodiverzitás az ún. ökoszisztémabeli szolgáltatásokkal lát el bennünket minden nap: élelemmel, gyógyszeralapanyagokkal, víztisztítással, oxigéntermeléssel, szén-dioxid-tárolással, talajformációval, klímaszabályozással, a kultúrában betöltött szerepükkel és azzal a tudattal, hogyha utazni, vagy kirándulni megyünk nem mindenhol ugyanazt a tájat és fajokat látjuk.

Többek közt ezért is utazunk: a változatosságért, és ha mindenhol ugyanazt a fafajt, vagy állatot látnánk, bizony elég unalmas kis hely lenne ez a Föld. Mindamellett,a lecsökkent fajszám azt is jelentené, hogy egy csomó, számunkra is létfontosságú funkciót képtelen lenne ellátni a természet. Ugyanakkor az eddig ismert kihalási ráta 100, illetve 1000-szeresével elég jól haladunk afelé, hogy Mad Max-beli sivataggá változtassuk planétánkat atomháború nélkül is.

Azonban pontosan mivel is járulunk hozzá a fajok kihalásához? Többek közt az élőhelyek átalakításával, szennyezéssel, agresszív és invazív fajok betelepítésével és az általunk okozott klímaváltozással, amikre mindenki tud számos példát hozni. Gondoljunk csak az olvadó jégtáblákon bukdácsoló jegesmedvékre, vagy az amazonasi esőerdők lecsupaszítására, esetleg a tiszai ciánszennyezésre, vagy az Auchan vs. dunakeszi láp esetére.

Miért azonban a 2010-es év? A biológiai sokféleség fontosságát és fogyatkozásának riasztó mértékét felismerve születik meg 1992-ben Rio de Janeiróban a Convention on Biological Diversity (A Biológiai Sokféleség Egyezmény) a biodiverzitás megőrzéséről, annak fenntartásáról és javainak igazságos elosztásáról. Ahhoz, hogy ezek a célok megvalósuljanak 2002-ben a fent említett Egyezményt aláíró nemzetek (mind a 191) elfogadják, hogy 2010-re megállítják az igencsak komoly méreteket öltő fajkipusztulást. Ezért a 2010-es év.

De mik is az eddigi elért eredmények? Nos, a mérlegen jó pár kidolgozott nemzetközi- és állami szintű stratégia és egyéb papír áll szemben a 3 kihalt emlős- (Lipotes vexillifer, Capra pyrenaica pyrenaica, Diceros bicornis longipes), több madár- (pl.: Corvus hawaiiensis, Melamprosops phaeosoma), kétéltű- (pl.: Atelopus zeteki, Nectophrynoides asperginis) és halfajjal. Mindezekhez hozzáadódnak a szintén kihaltnak vélt és ugyancsak fontos gerinctelen élőlények és növényfajok (pl.: Rhachistia aldabrae, Xerobdella lecomtei, Nesiota elliptica). Összesen a fajok kb. 15-50%-a pusztulhat ki a közeljövőben. A legveszélyeztetettebbek a hüllők és az emlősök, továbbá a korallzátonyok és mangrove erdők lakói, amik már így is jelentős 35-40%-os élőhelycsökkenést tapasztaltak.

Talán mi is tehetünk valamit? Miután látjuk, hogy kormányaink több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel járnak a fajok kihalásának megakadályozásában, talán elgondolkozhatunk azon, hogy mit is csinálhatunk mi, hogy változtassunk ezen a helyzeten. Hiszen bármilyen könnyű is ellegyinteni a felelősséget és a kormányokra hárítani, a tény az, hogy a társadalom egyénekből áll és bizony talán végig sem gondolva, de mi is részei vagyunk annak, hogy a természet jelenlegi állapota így átalakult, mint ahogy az átalakult természet reakciójának is részesei leszünk. Ergo mi is tehetünk azért, hogy egy kicsit javítsunk jelenlegi silány helyzetén – ha másért nem, saját jövőnkre gondolva-, ráadásul egyszerű, mindennapi lépésekkel!

Mik ezek a lépések? Ezek tényleg egyszerű lépések és nem(csak) a fajoknak, hanem általában a környezetvédelemnek szólnak: pl. műanyagzacskóban már amúgy is úszkálunk, próbáljunk meg keveset használni, vagy ha nem muszáj, akkor nem kocsival mászkálni (mondom én, aki gyakran azzal mászkál, de tavasztól bicaj lesz)! De még ennél is vannak egyszerűbbek, mint pl. próbáljunk meg helyi terméket választani, ami nem Hondurasból utazott hozzánk, vagy GMO-mentes élelmiszert vásárolni, vagy nem szemetelni, és ha kijön a jó idő, akkor saját kiskertet csinálni és fákat ültetni. Próbáljunk kevesebbet fogyasztani, rengeteg felesleges dolgot vásárolunk, ami a kukában végzi.

Inkább használjunk újra, vagy magunk készítsük dolgunkat (a kinek van erre ideje kérdésre válaszom: vásárlás helyett), de persze nem egy hűtőre gondoltam, csupán egyszerű dolgokra. Változtassunk étkezési szokásainkon: a minden nap hús hússal nemcsak drága és egészségtelen, de túl nagy terhet is ró a környezetre, és ha halat választunk, inkább folyami legyen, mint a tengerekben élő és kihalás szélén egyensúlyozó halfajok egyike. Próbáljunk meg szezonálisan étkezni helyi gyümölcs és zöldségfélékből. Utazzunk itthon és a környéken, de ha messze mennénk, kerüljük a bizarr kinézetű állat- és növényszuveníreket, amikkel nemcsak a határon kerülhetünk kellemetlen szituációba. Mindez persze nem azt jelenti, hogy holnap gyökeresen meg kell változtatni az életmódunkat, de igenis pár lépés is számít, főleg, ha sokan kezdenek el így cselekedni!

Főleg mivel ezek a dolgok valóban fontosak és persze, ha tényleg nem érdekelnek a pandamacik, akkor legalább az legyen lényeges, hogy gyerekeink miben és hol nőnek fel… És ezek a lépések tényleg nem igényelnek nagy erőfeszítést.