Energiát parányi fákkal
Az UCSD (University of California San Diego) kutatói parányi fákhoz hasonlító nanoszálas szerkezetekből építettek egy napenergiát hidrogénné alakító erdőt. Eredményeiket a Nanoscale című folyóiratban tették közzé. A várakozások szerint a technológiával bőségesen rendelkezésre álló anyagok —pl. szilícium, cink-oxid— felhasználásával olcsón és nagy mennyiségben lesz előállítható a jövő tiszta energiahordozójának ígérkező hidrogén.
A „nanofácskák” függőleges és ágas-bogas szerkezete a kulcsa a napenergia magas hatékonyságú befogásának. Egy szimpla sík felülettel szemben, mely a beeső fény nagy részét azonnal visszaveri, a nanoszerkezetek úgymond csapdába ejtik a napsugarakat. A Földről készült műholdképeken is emiatt mutatkoznak sötétebbnek a zárt erdőterületek, mint a sivatagok vagy az óceánok.
Deli Wang professzor és csapata a fotoelektrokémiai vízbontást tette hatékonyabbá az új technológiával. A ma ipari méretekben használatos vízbontási technikák elektromos áramot igényelnek, melynek döntő hányadát fosszilis energiahordozók elégetésével állítják elő. Ma még egyáltalán nem tiszta energiahordozó a hidrogén!
A módszer mintegy 400000-szer növeli meg a kémiai reakcióban résztvevő hatékony felületet. Ráadásul kisebb hidrogénbuborékok keletkeznek, mint a hagyományos eljárásoknál, ezért sokkal gyorsabban lehet kivonni a keletkező gázt.
A kutatók szerint a 3D-s nanoszerkezetek nem csak hidrogéntermelésre lesznek alkalmasak, hanem akár a növényekhez hasonlóan a légköri CO2 felvételére és átalakítására is befoghatóak lesznek. Természetesen a megfelelő, ipari méretekben alkalmazható anyagok kutatása nem állhat meg. A cink-oxid például nem biztosít elég hosszú élettartamot, így még egy ideig várni kell az olcsó, tiszta üzemanyagra.
Forrás:ScienceCaffe
