Ladak tanításai
Egy fenntartható világról
Kultúránk, a hatalom kultúrája, amely az elmúlt 10 ezer év során egyetlen ívben fejlődött idáig, egyértelműen válságban van. Már (majdnem) mindenki számára világos, hogy egyetlen eleme sem működik jól, megnyomorítja az életet – vizsgáljuk annak bármely aspektusát. Összességében sem környezetileg, sem társadalmilag, sem emberileg nem fenntartható. Ami, ugye, azt jelenti, hogy nem marad fenn.
Az ember elsősorban intelligens, azaz alkalmazkodó lény, ebből következően társadalmi lényként kultúrája által meghatározott. Természetes módon fogadja el azt a viszonyrendszert, amelyben értelme kialakult. Képes azonban arra, hogy túlnőve ezen „felébredjen”, és felismerje, megértse az őt formáló, irányító erők valódi természetét.
De kell egy hátralépés. Kell egy távolság ahhoz, hogy egészében, kívülről lássuk a képet. Helena Norberg-Hodge nyelvészként érkezett Ladakba, ahol egy annyira más világot talált, hogy évekig el sem hitte. Mire pedig képessé vált arra, hogy olyannak lássa, amilyen, saját világáról alkotott képe is átformálódott, kiteljesedett. Nemrég magyarul is megjelent Ősi jövendők – Ladak tanításai című könyve első felében mintha mesében lennénk: mindenki magától értetődően boldog, elégedett és egészséges; az embereket – mindenkit – a kisebb-nagyobb közösség védőhálói fogják körül. A biztonság e talaján egészséges lelkület és gazdag kultúra virágzott ki. Nem volt erőszak, bűnözés, hulladék, környezetszennyezés, munkanélküliség vagy szegénység, ahogy a mi fogalmaink szerint meghatározott kényelem vagy luxus sem, volt viszont nyugalmuk, szabadidejük, önrendelkezésük, méltóságuk, és „roppant mód élvezték az életet”, több száz éve már.
Mindez feltétlenül átszínezi azt a képet, amit – kultúránk nagyjainak nyomán – az emberi természetről alkottunk. Felmerül, hogy pszichológiai alapigazságaink az ipari-technológiai társadalom emberére vonatkoznak. Ladak példája „egy békésebb, örömtelibb élet lehetőségét tárja elénk”.
Ez omlott össze Helena szemei előtt mindössze húsz év alatt. A ’70-es évek közepén Ladak kapuit megnyitották a külvilág előtt, az országot bekapcsolták a globalizált gazdaságba. Ennek köszönhetően ma „az emberek sokkal nyomorultabbul élnek, mint azelőtt”. Milyen értékek mentén, hogyan működik gazdaságunk belső logikája, ipari-technológiai civilizációnk, a fogyasztói társadalom? Ezeket a kérdéseket gondoljuk végig a szerzővel a könyv második részében, sorra véve életünk számos területét.
H. Norberg-Hodge az azóta eltelt 35 év nagy részét Ladakban töltötte, ahol a helyi emberekkel közösen az ország és fenntartható kultúrája megmentésén dolgoztak. E mellett pedig a világot járta, próbálta minél többeknek elmondani, hogy Ladak példája fényt vethet saját világunk válságának gyökereire.
Időközben azonban egysíkú modellünk magasabb fokozatba kapcsolt, és romboló jellege már megélhetésünket, sőt, puszta létünket veszélyezteti. Ez talán „végre megkondított néhány harangot” – bármennyire mozdulatlan is a főirány, s robog a világ a gazdasági növekedés zászlaja alatt tovább, sokan a bőrükön érzik a változás bizsergését. A recsegést-ropogást, kapkodást, az ijedtséget. És az ébredést, a jószándékot, a tettvágyat, a közösséget, az együvé tartozást.
2011-ben Helena elkészítette A boldogság közgazdaságtana c. filmet, amelyben a globális gazdaság jellemzése mellett egy már világszerte elindult mozgalmat mutat be: a helyi élelmiszerellátás, a lokális gazdaság mozgalmát.
De ismét csak sokkal többről van szó, mint egészséges táplálkozásról. A helyi élelmiszerellátás a kapcsolatokon alapul; az emberek egymás közötti, valamint környezetükhöz, az élő világhoz, a földhöz fűződő kapcsolatain. Ez egy teljesen más életminta, amely azonnal más perspektívába helyezi az embert.
A film meghatározása szerint: „A lokalizáció a globalizáció messze mutató, rendszerszerű alternatívája”
Egy egyszerű lépés, amit csak közösen, együtt tehetünk meg, anélkül, hogy arra várnánk, hogy valaki(k) megteszi(k) értünk. Nem fogják. De megléphetjük a barátainkkal, összefoghatunk az ismerőseinkkel, szomszédainkkal és mindazokkal, akik körülöttünk vannak.
Természetesen nem arról van szó, hogy mindenki költözzön vidékre, műveljen földet és tartsa fenn magát. A film számos olyan kezdeményezést gyűjtött csokorba, melyek járható utakat, megoldásokat kínálnak.
A könyv és a film együtt azonban világossá teszik, hogy arról mindenképp szó van, milyen értékeket vallunk és valósítunk meg hétköznapjaink során, és tudatában vagyunk-e ezeknek. Találnunk kell egy közös alapot, amelyen felépülhet egy ember-, környezet-, és életbarát rendszer. Pontosabban rátalálnunk kell. Hisz ott van, pusztán azzal, hogy mi vagyunk: az emberek.
Írta: Stern Gabriella
Forrás:Helena Norberg-Hodge: Ősi jövendők – Ladak tanításai, www.osijovendok.org
Kép: Wikimedia
