Űrhajósnak lenni nem csak játék és kacagás, ahogy akármilyen más foglalkozás esetén sem. Ami innen a Földről nézve izgalmasnak és kihagyhatatlan élménynek tűnik, hamar átcsaphat rutinba és unalomba. Kivéve, ha az ember megtalálja a módját, hogy mindig friss szemmel lássa az életét, hogy mindig tudatában legyen annak, mekkora szerencse, hogy éppen azt csinálja, amit csinál. És nemcsak akkor, ha éppenséggel űrhajós az ember.

Farkas Bertalan óta nem dúskáltunk magyar asztronautákban a Föld körül, de más nemzetek szerencséseitől is sokat tanulhatunk. A kanadai űrhajós, Chris Hadfield, 6 hónapot töltött a Nemzetközi Űrállomáson, mielőtt május 14-én hazatért két társával egyetemben egy kis Szojuz kapszulában. Mivel a kanadai űrhajósok létszáma is meglehetősen gyér, Hadfield nagyon is tudatában volt, hogy micsoda lehetőséget kapott. Ahogy már előtte mások is, pl. Sunita Williams, ő is meg akarta osztani az élményt másokkal is.

Köszönhetően az internetnek, családjának és a fejlett technikai apparátusnak, a gyorsan növekvő rajongói tábora Facebook-on, Twitter-en és Youtube-on is nyomon követhette, milyen az élet az űrállomás fedélzetén. Nem mintha olyan egetrengetően új információkat mondott vagy mutatott volna. Aki érdeklődik a téma iránt, az minden bizonnyal nem lepődik meg, hogy az angol WC és zuhanyzó nem tartozik a mindennapi használati cikkek közé az űrben. De látni mindezt a videófelvételeken keresztül, és hagyni, hogy Hadfield a maga friss stílusában körbekalauzoljon minket, sokat megérő élmény.

Ezek a rövid előadások nemcsak azért érdekesek, mert beavatnak minket az űrbéli hétköznapok rejtelmeibe, hanem azért is, mert beavatnak minket egy zárt rendszer életébe. Az űrállomáson nincsenek tisztavízű források, ha víz kell, vagy kézreeső bozótosok, ha el kell dobni a szemetet. Az asztronauták nem pazarolnak. Aki zacskóból jut hozzá az éltető nedűhöz, az meggondolja, hogy mire használja fel azt. Akinek hónapokig együtt kell élnie a saját szemetével, még ha az hermetikusan el is van zárva, igyekszik abból nem sokat termelni. Mily jó is lenne, ha magát a Földet is végre ugyanilyen zárt rendszernek látnánk. Ha kifogyasztjuk, teleszemeteljük, nincs utánpótlás. Se nekünk, se pedig a rajtunk kívül még ott élő milliónyi fajnak.

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

Az első világűrben forgatott videoklip

Chris Hadfield külön posztot szentelt az első forró vizes zuhanyának a Földön, eme egyszerű, mindennapi aktusnak a fejlett világban. Jó példája annak, hogy egyszerű dolgok is micsoda boldogságot tudnak okozni. Hazaérkezése után is tovább folytatja mindennapjainak dokumentálását: orvosi ellenőrzések, vizsgálatok, hogy hogyan reagál a szervezete a gravitációra 6 hónap után, stb. Akit érdekel a téma, csak írja be Hadfield nevét a fent említett oldalakra, vagy csak keressen rá, rengeteg adatot fog találni. Többek között megfigyelhető, hogy mit csinál a víz, ha úgy igazán egymaga van, és nem nyaggatja a nehézségi erő egyfolytában. Jó szórakozást!

Képek: Facebook

A FOXP2 gén megismerésének története nem a teljes DNS-sorrend megfejtésével kezdődött. A múlt század nyolcvanas éveiben egy angol család számos tagjánál találtak egy sajátos fogyatékosságot. Noha az érintett személyek általános intelligenciája nagyjából átlagos volt, bizonyos nyelvi elemeket (például az igeragozást és egyeztetést) képtelenek voltak megtanulni és megfelelően használni. A család vizsgálata egyértelműen igazolta, hogy e fogyatékosság jelenléte mendeli öröklésmenetet mutat náluk, vagyis az oka génmutáció. A későbbiekben találtak néhány más, nem-rokon beteget is ugyanezekkel a tünetekkel, és nagyjából feltérképezték a mutáció helyét a kromoszómán. Az is hamarosan kiderült, hogy a kérdéses fogyatékosság nem tisztán mentális. Az érintett személyek ugyanis a szájmozgással járó más – nem a nyelvhasználattal összefüggő – feladatokat sem tudtak teljesíteni, például nem tudtak utasításra csücsöríteni, vagy nem tudták kinyújtani a nyelvüket. A humángenom program során aztán kiderült, hogy a szóban forgó mutáció a FOXP2-fehérjét kódoló génben történt, a hetedik kromoszómán. A betegeknél a hosszú gén egyetlen pontján egy guanin nukleotid helyett adenin áll, ennek következtében a gén által kódolt 715 aminosavból álló fehérjében egy arginin aminosav hisztidinre cserélődött, ez – és csakis ez – vezetett a sajátos fogyatékossághoz. (Természet Világa)

A FOXP2-fehérje egy úgynevezett transzkripciós faktor, biológiai feladata egyes gének vagy géncsoportok működésének szabályozása. Az összes gerinces állatban rendkívül konzervatív, a madarak vagy hüllők esetében is 98 százalékban megegyezik a szerkezete az egérével, ugyanakkor 7-8 millió év alatt az emberi evolúcióban két olyan jelentős mutáció ment végbe, ami az emberi beszédkészség kialakulásához elengedhetetlen volt.

Érdekes, sokatmondó tény, hogy a zebrapintynél, vagyis egy olyan énekesmadárnál, amelyik a jellegzetes énekét a szülőktől tanulja, a ­FOXP2-gén működése abban az életszakaszban a legintenzívebb, amikor a kis pintyek énekelni tanulnak. Ugyancsak kimutatták a FOXP2-gén szerepét a denevérek tájékozódását szolgáló ultrahangok kibocsájtásában. Régóta kutatják már, hogy mi is a funkcionális különbség például a csimpánz típusú és az emberi FOXP2 között.

Ezt azonban olyan kísérlet dönthetné el, amelyben a két gént kicserélik, ami sem technikai, sem etikai okokból nem megoldható. 2009-ben volt azonban próbálkozás arra, hogy egérbe “ültettek” emberi FOXP2-gént (Pääbo és társai), valójában az egérgénben előidézték azt a két mutációt, amely az emberi génre jellemző. Közel 300 lehetséges szempontból hasonlították össze a kísérleti egereket a kontrollegerekkel. A humanizált egerek egyik nem várt eredménye, hogy a viselkedési tesztekben félénkebbek, szorongóbbak lettek a normális fajtársaiknál, kevésbé volt jellemző rájuk a vállalkozó, kalandkereső viselkedés. A másik eredmény azonban alátámasztotta az elképzeléseket, a humanizált egerek vokalizációja, kommunikációs hangjaik lényegesen eltértek a normálisakétól, azoknál mélyebbek (alacsonyabb frekvenciájúak) voltak. Biokémiai különbséget is találtak, a humanizált egerek agyában alacsonyabb volt a dopamin („boldogsághormon”) koncentrációja.

A nyertes sajtófotó képek szomorú emléket állítanak a szíriai és gázai harcoknak, a szudáni mészárlásnak és további társadalmi igazságtalanságra hívják fel a figyelmünket, mint pl. a prostitúció, szegénység, kisebbségi jogok eltiprása és droghasználat. Mindezen felül egy-egy külön kategóriát szentelnek a legemlékezetesebb sportpillanatoknak és a természet különlegességeinek is.

A természet kategória nyertes fényképe Paul Nicklen kanadai fotós munkája, aki egy császárpingvin tengerből való kiugrását hagyta az utókorra. A kép különlegessége, hogy a jeges vízben úszó állat után fennmaradó buboréksáv alátámasztja azt a tudományos kutatást, miszerint a császárpingvinek tollai és technikája lehetővé teszi, hogy a tollak közt maradó levegőt kiszorítsák, amikor gyorsabb mozgásra készülnek. Ezek a buborékok csökkentik a súrlódást a tollak és a jeges tengervíz között, lehetővé téve számukra, hogy akár 30 km/h-ás sebességgel elkerüljék a leopárd fóka támadásait és kiugorjanak a jégre.

A legjobb képek megtekinthetők a World Press Photo oldalán.

Fotó:freedigitalphotos.net

Kétségtelen, hogy az emberi DNS-nél nincsen frappánsabb eszköz információtárolásra, hiszen egy hihetetlenül kicsi és könnyű helyen őriz felfoghatatlanul sok adatot. Ráadásul manapság már semmi gondot nem okoz a kutatóknak, hogy ők maguk hozzanak létre ilyen vagy olyan, hosszabb vagy rövidebb, kesze vagy kusza, esetleg csili vagy vili darabokat laboratóriumaikban. Tehát a szintetikus DNS-készítés bevett metodika.

Így történhetett meg, hogy a Stanford Egyetem lelkes és meglehetősen kreatív mérnökökből és biológusokból álló kutatócsoportja gondolt egy merészet, és eltökélte, hogy DNS-alapú adathordozókat fog készíteni. Az ötlet nemcsak nagyon merész, hanem logikus is, hiszen ez a molekula többezer évig is képes elállni megfelelően hideg és sötét körülmények között, és garantáltan soha nem megy ki a divatból, a kazettás magnókkal és akár a külső merevlemezekkel ellentétben.

A megvalósítás során a kutatók kiválasztottak négy fájlt: Martin Luther King egyik beszédét MP3 formátumban, egy színes JPG képet, Watson és Crick Nobel-díjat érő DNS-tanulmányát PDF-ben, valamint Shakespeare 154 szonettjének szövegét word dokumentumban. Majd ezeket bit-egységekbe tömörítették, s végül a biteket úgy kódolták, hogy a DNS-t alkotó 4 nukleotid kezdőbetűivel jelölt kódok a végén 1 tárolóegységet alkossanak; mint ahogy az adeninek, a timinek, a guaninok és a citozinok sokasága hoz létre 1 DNS molekulát. Az elkészült adattárat ezután elküldték egy másik kutatóintézetbe, ahol a kódot megfejtvén visszaolvasták az üzenetet, majd újra DNS-tárolóegységbe zárták azt a saját módszerükkel, és visszaküldték az ötletgazdáknak egy kisujj méretű tartályban. Ez utóbbi művelet az ellenőrzésre szolgált, hiszen a módszer kitalálói kíváncsiak voltak, vajon le tudják-e ők is fordítani az adatokat újra, s ha igen, az eredeti fájlokat mennyi hibával kapják vissza. A fordítás azonban hibáktól mentesen zajlott, ezért túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a jelenkori kutatások egyik legnagyobb durranását publikálták a stanfordiak a Nature legújabb számának hasábjain.

Forrás: ScienceCafe

Fotó: FreeDigitalPhotos.net

A kígyó évében nagy változásoknak nézünk elébe, amelyek nehézségek elé állítanak minket, de örömmel is megajándékoznak. Azonban, ha megfelelően felkészülünk a nehézségekre szívben-lélekben, átvészelhetjük őket. Sőt, amennyiben gigászi erőfeszítéseket teszünk, nem csak apró lépéseket, hanem hatalmas ugrásokat is megtehetünk az életünkben – mindez elsősorban a karrier-központúakra, írókra, vállalkozókra és diákokra vonatkozik, akikben a kígyó évében hatalmas energia lappang. Ha mindezt kihasználják, akkor a befektett energia kifizetődik a jövőben.

És hogy illendően kezdjük mi is a kígyó évét, az alábbi linkeken nézzük meg, hogy milyen sokszínűek és gyönyörűek is ezek a hüllők
:

http://animals.nationalgeographic.com/animals/photos/snakes/

http://www.environmentalgraffiti.com/news-most-beautiful-snakes

http://www.pxleyes.com/blog/2012/04/colorful-snake-photography/

Fotó:freedigitalphotos.net

Víztakarékosra cserélik pazarló WC-tartályukat, illetve ha még marad a pénzből, akkor egy  pelenkázóasztalt szerelnek be, és ha még több összeg folyik be, akkor víz témájú fesztivált szerveznek márciusban.

Idd meg aznap ott a napi kávéd vagy teád, egyél egy finom, meleg péksütit a barátaiddal, és támogass vele egy jó ügyet! Aznap 15-18 óráig a kávézó varrónője is a rendelkezésetekre áll, ingyen felvarr, beszeg, stoppol, csak a ruhát kell vinni!

Mi is az a Carrotmob? Azt jelenti, hogy mi, fogyasztók itt nem az ostort használjuk, nem bojkottálunk egy káros terméket vagy gyártót. A POZITÍV motiváló erőt hívjuk segítségül, és megmutatjuk, hogy egy napi tudatos fogyasztással is el tudunk érni eredményt!

Ha szeretnél még többet megtudni a Carrotmobról, nézd meg a következő kisvideót:

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

A Gomb Kávézóról bővebben:
http://www.facebook.com/GombKavezo

Gyere el, és segíts, hogy a hely kismama- és környezetbarátabb legyen!

Mint ahogy az ember is grimaszt vág, ha az orvos valamit megnyom és megkérdezi, hogy „Fáj ez?”, az egerek, patkányok és nyulak arckifejezése is megváltozik, ha valami fáj nekik. A kutatólaboratóriumokban az egyik egerekkel kapcsolatos „grimaszmérleg” méri az arckifejezésen megjelenő változásokat, például a szemek beszűkülését és az orcák duzzadását.

A fájdalmat szenvedő állatok arckifejezéséről szóló első tanulmány tanulságai a laboratóriumból hamarosan az állatorvosi klinikára kerültek, ahol az eredményeket két évvel ezelőtt tették közzé. Az egér grimaszmérlegét ez év elején egy nyulakkal kapcsolatosan kiadott hasonló tanulmány is alátámasztotta. A nyulakkal használt mérleg a változásokat a bajuszmozgatás, a fül állása, az orca és az orr duzzadása, valamint a szemek beszűkülése alapján is jelzi.

„A fájdalom enyhítésének egyetlen módja az, ha felismerjük a fájdalom eredetét és megállapítjuk annak mértékét”, mondja a tanulmány szerzője, a Egyesült Királyságban, a Newcastle egyetemen dolgozó Matthew Leach a „Nature” (Természet) című tudományos lapnak.

A ragadozó állatként fejlődött állatok, sőt a ló nagyságát elérő állatok is mindent megtesznek fájdalmuk eltitkolása és sebesülésük kompenzálása érdekében, mondja az állatorvos Shari Silverman, hiszen a ragadozók főként a gyenge és magatehetetlen állatokra összpontosítanak.

Több magatartásbeli jel is kereshető a lovak esetében, mondja. Egy bélgörcs-rohamtól erős fájdalmat szenvedő ló például izgatottnak tűnik és szokatlanul izzad. Rúghatják a földet, üthetik vagy haraphatják hasukat, nyöghetnek vagy csikorgathatják a fogukat. A kevésbé erős fájdalom étvágytalanságból, a mozgáskedv elvesztéséből és az általános kedvetlenségből állapítható meg.

A Laboratóriumi Állatok Fájdalmának Elismerésével és Enyhítésével Kapcsolatos Nemzeti Kutatási Tanács Bizottsága szerint egy fájdalmat érző állatnál fellépő fizikai, immunrendszeri és viselkedési változások „megtéveszthetik a kísérleti eredményeket”. A kísérleti állatok fájdalmának felmérésének képességénél nem csupán az állatok kezeléséről van szó, hanem arról is, hogy hozzájáruljunk a tudomány javításához.

Forrás: mnn.com

Kép: Freedigitalphotos.net

Az adatok a legnagyobb visszaesést Suriname állam területén mutatják, ahol az erdőirtás 80%-kal mérséklődött 2000-hez képest. Brazíliában mindez 61%-kal, Venezuelában 46%-kal míg Ecuadorban 18%-kal csökkent. Területi szinten Brazília tapasztalta a legnagyobb csökkenést, mivel ott az erdőirtásnak áldozatul esett területek közel 140.000 km2-ről kb. 55.000 km2-re estek vissza.

Azonban akadtak itt is kivételek és Peru, Kolumbia és Francia Guyana területén továbbra is növekedett az erdők pusztulásának aránya.

Összességében, az erdőirtás egész Amazóniát tekintve 53 %-kal csökkent 2000 és 2010 között. Továbbá, az őslakos területek kiterjedése a védett területekkel egyetemben szintén nőtt az elmúlt évtizedben.

Azonban a remek eredményeket beárnyékolják azok az adatok, amelyek azt mutatják, hogy az infrastruktúra projektek milyen nyomást gyakorolnak a területekre. Az erdőn áthaladó utak száma egyre növekszik, hogy biztosítsa az átahaladást a területeken. Ezenfelül hatalmas részek (kb. 1.3 millió km2) kerültek a bányaszektor, illetve a kőolaj- és földgáz kitermelés (1.1 millió km2) felügyelete alá. Mindezek mellett, kb. 246 gát vár megépítésre, amely a térség folyóit – és vele együtt az őserdőket is – veszélyeztetik.

Forrás: mongabay.com

Kép: Wikipedia

A válaszokat legkésőbb november 30, 16:00-ig várjuk, a nyerteseket legkésőbb november 30, 17:00-ig értesítjük e-mailben!

http://www.ceeweb.org/hu/4786/jatsz-es-mozizz/

További info az esemény Facebook oldalán.

Fotó: freedigitalphotos